Akkor olvasd el a #25 és #26ot, nekem abból nem így tűnik Bár lehet csak én értelmezem félre.

[Szerkesztve]

ha megendegitek, h belekotyogjak...

szóval. számomra a házasság mint olyan (tapasztal híján) egy ambivalens dolog. vesztesz vele néhány dolgot, és kapsz is, bár a dolog nem ilyen egyszerű, még kinézetre sem.

mit lehet vele veszteni?
talán egy kis spontaneitást, kötetlenséget, megváltozik a közeg; nincs már többé az a 'gerilla' jellege a kapcsolatnak, hogy ez a pasim, ez meg a barátnőm; feleség van és férj; hivatalos dologgá válik, egy egész árnyalatnyit elszemélytelenedik. persze ez egy elég gyenge, és csak kifelé mutatkozó változás, de az 'intézményesülés' rossz dolog. mert ugye egy dolog kedvelni, szeretni valakit, szerelmesnek lenni valakibe, és egy másik ezt papírra rögzíteni, nem amolyan játék szinten. van valami komorság benne.

aki házas, elvárásoknak felel meg, főként a személytelen társadalom felé, ahol a házasság még most is a kapcsolatok netovábbja (pl.: családtámogatási rendszer, adókedvezmények, örökösödési jog, etc.) és azt hiszem, hogy aki csak picit is érzőbb darab, az a házassági procedúra során megváltozik. jobban átérzi a felelősséget, vagy ilyesmi; egy csomó lehetőség lezárul előtte, mert igen ő volt aki azt mondta, h kovács béla sándort szeretné férjének vagy vica versa. akit nem érint meg túlságosan a dolog (oké, kifelé marhaságnak tűnik az anyakönyv vezető szövege) azt meg úgysem érdekli ez.

ami nekem eszembe jut, az még az a negatív oldalon, hogy a házasság elfásíthatja a kapcsolatot. láttam rá pár példát, az emberek ellustulnak benne, megvan az ok, hogy miért szeretik egymást, és ez elég is nekik. igazság szerint ha okot találsz, hogy miért szeretsz valakit (kék szeme van, jól főz), akkor ott gáz van, és esélyes, hogy nem is vagy bele szerelmes igazán. (szeretni ettől függetlenül lehet, ha kis nyelvi játékkal differenciáljuk a kettőt.)
bár lehet, hogy ez abszolut emberfüggő. és lehet, hogy ez csak kivülre látszik így, és belülről szemlélve megint más. mert ugye nincs miért kifelé is mutatni ezt a fajta 'intimitást'...

mit lehet vele nyerni?
amit előbb leírtam, csak pozitiv előjellel.
egyfajta társadalmi státuszt; büszkeséget, amit a jegygyűrű okoz pl. azt az érzést, hogy úgy érzed, megtaláltad azt, akire vágysz, és nem félsz ezt minden lehetséges módon beismerni.
bár azt hiszem, a házasság értéke leginkább hosszútávon jelenik meg. és nagyon sokszor igazából nem lehet konkrétumokat mondani róla, mintha valami szellemi dolog lenne. (megelégedettség, és ilyesmi) támaszt adhat, ok lehet az újabb nekifutáshoz, etc. mert általában az ember nem nősül meg csak azért mert, valami okkal tette, és erre lehet építeni. mégha csak egy nosztalgikus édeskés emlék csupán.

(egyik legnagyobb élményem volt egyszer nézni a nagyszüleimet diót törni. rissz rossz asztal, benga székek, kishokedli, amin nagyapám kalapáccsal üti szét a dió héját, nagyanyám meg szépen bontja bele egy tálba. az a harmónia, ahogy ott dolgoztak, a 80hoz közel, 60 év házasság után.. igazából leirhatatlan. bár lehet ennek semmi köze a házassághoz.)


de nem hiszem, hogy általánosítani lehetne. mindegyik kicsit más, van ami érdek, van ami nem, meg egyébként is hiányzik a tapasztalat hozzá.. (kéne vagy 20 élet ideje, amiben volt 65+ esküvőm, és akkor kimerítő jelentést tudnék irni ) a jogi oldala marhaság, a szerződés szerintem nem jó dolog, viszont nem árt előtte várni picit, hogy 2 hónap múlva is úgy gondolod-e. (ez a rideg gondolkodás terméke persze, ami megint a spontaneitást, és az intim érzést rombolja benne.)
már nem azért, mintha ott és akkor tévedhetnél, de az ember változik, és ha ketten is apró lépésenként megváltoznak, abból válás lehet. nem ő volt az igazi? no ez lehet. de épp annyira lehet, hogy nincs is igazi... szóval?


ha nekem lenne milyen lenne?
hmm.. azt hiszem 5 fő a minimális létszám hozzá (2 főszereplő, 2 mellékszereplő, 1 kiszolgáló személyzet; vagy ilyesmi.) szóval ennyien lennénk. ez főként rám és rá tartozik, a gyűrűt sasolhatják mások.
később meg lenne valami szolid banzáj talán nagynéppel, amit megpróbálnék úgy irányítani, hogy ne arról szóljon, hogy x ember részegen tolja be a marhapörit. (ami divat mostanság faluhelyen. (itt is pl.))


p.s.: aki az egészet végigolvasta különdíjban részesül.

Nem látok ellentmondást. A bizalom arról szól, hogy nemcsak te tudsz ellenállni a csábításnak, hanem tudod (illetve hiszed), hogy a párod is.

p

Ja, így van.

Azt szoktam mondogatni, hogy nem csinálok semmi olyat, ami fájna, ha a párom tenné meg velem.

Mi a manó van már
Van valami az életedben ami téged nem hagy nyugodni és ez megint előtört belőled! Valami gyerekkori dolog vagy Partnereddel kapcsolatos...


Bár másoknak úgy tűnhet kitűnni akarok az átlagból Elöszőr én is erre tippeltem de ez tényleg nem az aminek látszik PH-át évek óta a családodnak tartod akikel jót és rossszat megosztasz és leginkább innen várod a megoldást.

Sokszor gondoltam már rá hogy össze kéne futnunk, 1X társaságban és 1x négyszemközt. De jelenleg én vagyok alkalmatlan erre

A topic nem meiatt nyílt - mint írtam a meleg topikban jött elő, hogy miért akarnak házasodni a melegek, erre én ott kérdeztem rá, hogy miért karnak házasodni az emberek- erre írta Peterket, hogy más topicban van a helye a témának.
Egyébként nagyon sok dolog van régről, és tényleg a ph-t tartom inkább családomnak, mint az eredetit.
Partneremmel jól megvagyok, csak egyre többször hangzik el az ominózus kérdés: na esküvő? Házasság? Gyerekek? És ez van mikor zavaró.

[Szerkesztve]

Én sem értem miért lenne zavaró. Talán vmilyen oknál fogva nagyon szeretnéd, csak próbálod magadban az érzést elnyomni, mert láttál rossz példákat.

Ha nem akarod, akkor nem kényszerít senki a házasságra, és ha ez a szilárd elhatározásod, akkor bárki mondhat bármit.

hogy x idő után azzal áll elém: anya , utállak.

ez az a mondat ami 100%, hogy elhangzik a gyerekek szájából....

ettől félni? ááá...

pl azt tudom, hogy asszonyom attól fél, hogy elhagyom... és őt kimondatlanul ez motiválja a házasság kérdésben /pl addig nem akar gyerkőcöt, míg nem házasodunk össze/.. részemről nem egy hú fontos dolog, de szép esemény, az asszony ezt akarja..

az élet rendje szerintem a harmónia, erre kell törekedni, de aki nincs tisztába saját magával, addig felesleges ezeken rágódnia...

vmiért olyan érzéseim vannak (és mint ilyenek, természetesen távol állnak a tévedhetetlenségtől), h a kédéseid egyszerűen sehová sem irányulnak

vagy rosszul teszed fel őket, vagy nem is áll szándékodban válaszokat (akármilyeneket) megcélozni (szinte biztos, h utóbbi)
majdnem úgy tűnik, h a kédésfelvetésed gyakorlatilag önmagáért a kérdésfelvetés aktusáért fogan, aztán burjánzik, terebélyesedik, ágazik és bogazik, önmagával rímel.. és innentől nem akar tovább evoluálni
igazi, echte l'art pour l'art mutatvány, kirakatban..

akar/tud ez mutatni vhová?

(őszintén, mindennemű bántó szándék fényévekre tőlem.. tényleg.. csak már nem bírtam el ekkora adag déja vu-t szótlanul :) )

Dehogynem. Kíváncsi vagyok, kinek és miért annyira fontos/vagy miért nem fontos a házasság. Mia plusz benne , mi nincs meg nélküle, vagy pont fordítva.
Bár már bánom, hogy én nyitottam ezt a topikot

Valószínűleg a nem megfelelően fogalmazás orbitális nagy hibájába estem, de már ismerhetnél, hogy nehezen tudom megfelelően kifejezni magam.

[Szerkesztve]

saját tapasztalat:

részemről: nem oly fontos, miért? mert van ezer más dolog amire el tudok külteni egy millát...

asszony részéről: mert neki ez nagyon fontos, addig no gyerkőc... és azt hiszi, ha elveszem feleségül, akkor valami húde nagy kötelet rak a nyakamba, amitől Ő megnyugszik...

A fórum címében különben benne van a válasz kulcsa, csak manapság kevesen gondolnak bele igazán: ugye esküvő. Mi is történik? Mitől több, mi nincs meg nélküle?
Lássuk csak:
Tegyük fel, hogy a társadalom alapja a család. Ezt még liberális barátaink is elismerték a másik topikban, szóval télleg lehet benne valami Azt is tegyük fel, hogy az állam arra gondol, hogy a családot támogatni kell, mert onnan lesz a sok kis új adózó. Honnan a retekből tudja az állam, hogy ez most itten egy család? Hát úgy, hogy van egy bácsi/néni, akit úgy hívnak, hogy anyakönyvvezető, oda el kell menni, és ott tanúk előtt jól ki kell jelenteni, hogy márpedig. És alá kell írni a böhöm nagy könyvet is, jól. Innentől kezdve házasok vagytok, aztán jár, ami jár. Egy gazdasági egység, meg ilyenek.
Keverjünk bele egy kis vallást is Valahol ott gyökerezhetett a dolog, hogy egyedül a nő nem tudta felnevelni a gyereket, kellett hozzá egy apa is, vagy valami. Mert lássuk be, a férfiaknak nem olyan túl nagy megterhelés egy gyerek, főleg, ha a születés idejére már otthagyja a nőt, aki a gyerekét várja. Szóval a házasság logikusan szemlélve a nőket védi. (Remélem, már kezd tetszeni, Tildy ) Valamint ott volt a sok csapodár nő, meg kéjsóvár férfi, a nemi betegségekkel meg mégiscsak kellett valamit kezdeni. Hát kitalálta valami okos (valószínűleg valamilyen vallási vezető, sámán, akárki), hogy legyen monogám a kapcsolat, szóval gondold meg, válaszd ki, vedd el, légy hűséges, mert különben irgum-burgum. A gyerekek szempontjából sem elhanyagolható előnyökkel jár, ha a szülők nem csak addig bújnak össze, amíg a kölykök megfogannak, hanem utána még együtt maradnak vagy 20 évig. Bár végül is csinálhatnánk azt, amit egyes állatok: párzás, aztán mindenki megy a maga útján, az anya meg kezdjen a kölykökkel, amit akar.
Tehát: esküvő. Van a pap (vagy lelkész, guru, akármi), akinek a vallásod alapján valamilyen hatalmat tulajdonítasz, elmész hozzá a pároddal, az megáld benneteket, ti meg megesküdtök arra, hogy egészségben, betegségben, stb., míg a halál el nem választ. És akkor talán jobban lehet a jövőt tervezni, mert nem csak neked mondta a párod a hűségesküt, mondjuk az ágyban, szex után, teljesen kimerülten, csak hogy hagyd végre aludni, hanem mindenki előtt (ugye legalább tanúk, meg pap), és ha már odáig eljutott, talán tényleg komolyan gondolja. Nem kényszerből jött, hanem ő akarta. Meg is szokták kérdezni, hogy biztos benne, hogy biztos benne? Sőt, még az ott megjelenteket is megkérdezik, hogy mit szólnak hozzá. Tudjátok, az a rész, hogy ''bárki, aki tud valamit az hallgassa el örökre''. Vagy ilyesmi. Ott lehet a titkolt szeretőknek nagyot homorítani.
Persze egy ilyen nagy horderejű döntés komoly embert igényel. A válások számának alakulása azt tükrözi, hogy eléggé híján vagyunk a komoly embereknek. Vagy csak fogalmunk sincs, mi az a becsület, meg az eskü jelentősége. Ha nem vagyok biztos benne, nem megyek oda. Régen az esküszegés lelkiismereti kérdés volt, meg becsületbeli ügy, vallástól függetlenül. Ma meg... inkább nem is megyek bele.
De nyugi, az, hogy nem akarsz megházasodni, férjhez menni, másokat aligha zavar(hatna). Ezt hozta magával a világ. Inkább, mint egy válás. Bár egy tízéves élettársi kapcsolat vége se lehet egy leányálom.
Ebből a nagy összevisszaságból kell kihámozni, hogy kinek mennyi pluszt ad, és ki mennyire igényli és mennyit. Én pl. igényelném, mert egy hagyománytisztelő, földhözragadt balfék vagyok. Aki meg nem, az nem, 'szt kalap. Arra se én vetem rá az első követ.