Draga tildy, az eletben semmi nem biztos, csak az, hogy egyszer vege lesz.
Ha szeretsz valakit, es bizol benne, es ugy erzed, vele akarod leelni az eleted, akkor hajra, hazasodjatok ossze, ez nem fog semmin valtoztatni, nem fog maskepp felkelni a nap, es nem fog maskepp rad nezni senki.
Ha meg ugy erzed, neked hazassag nelkul is eppoly jo vele ebredni, senki nem kenyszerit ra, hogy megtegyetek.
Mi pl. azert fogunk osszehazasodni, mert szeretjuk egymast, tudjuk, hogy osszetartozunk, es a majdani eskuvonk ennek a jelkepe.
Házasság, esküvő - Társadalom, közélet fórum
üzenetek
hozzászólások
Szép volt, megható és very romantikus, amikor megkértem a kezét, és ő igent mondott. Boldogok voltunk.
Szép volt, megható és very romatnikus, amikor a legfontosabb emberekkel az életünkben együtt ünnepeltük az egybekelésünket. Ráadásul jól buliztunk mindannyian, sokan máig emlegetik az esküvőnket, mint etalont.
A hűségről pedig csak annyit, hogy ha a másik fontos neked, akkor nincs az a kísértés, aminek ne tudnál ellenállni. Ez emel ki az állati sorból minket.
Ehhez azért nem feltétlenül kell házasság , hogy meglegyen
Remélem Jeges és nyávogi betéved erre, ha jól tudom, náluk élettársi kapcsoalt van, bár lehet azóta már házasság is
Na majd jól megkérdem.
A topic alapölete egyébként -fura vagy nem fura- pont a melegházasságos topicból indult. Hog ymiért is oly fontos egyeseknek a házasság , ezért gondoltam, hogy megnyitom.
[Szerkesztve]
nyávogi
(tag)
kívánságod parancs, nyávogi betévedt 
pontosan 06.29.-én volt a házassági évfordulónk
jeges
(senior tag)
ehhehe, már tegnap este idetévedtem, csak nem érzem, hogy hozzá tudnék érdemben tenni a topikhoz. 
azt szoktam mondani, hogy nekem nincs szükségem külön megerősítésre a saját érzéseimet illetően, ezért aztán alapvetően nem vagyok oda a házasság intézményéért. ugyanakkor azt el köll ismerjem, hogy több praktikus előnye is van. 
szerk: no tessék, elkéstem 
[Szerkesztve]
A házasságban élő férfi vagy nő százszor meggondolja egy veszekedés után, hogy összecsomagoljon és továbbáljon, vagy rendezze megfontoltabban a vitás kérdéseket. A tét már tetemesebb: gyerek, ház, stb. Forró fejjel nem érdemes kockáztatni mindazt, amit házastársi kapcsolatban együtt megszerzett egy pár. Amíg kicsit is szeretik egymást, rendezni kell a vitás kérdéseket.
Csak magamból indulok ki: amíg házas voltam, hajlamosabb voltam kompromisszumokra, megbeszélésekre, békülésre, ha nem volt véresen komoly kérdésről szó.
Együttéléskor már kisebb kaliberű problémák esetén is könnyebben kimondja az ember: nem működik - viszlát!
Ha a párom benne lenne- kötnék együttélési szerződést. Szerintem az is rákényszeríti a feleket, hogy komolyan elgondolkodjanak: mennek-e vagy maradnak.
Amúgy házasságpárti vagyok. Nekem fontos az összetartozás ilyen típusú megerősítése; a házassági kötelék nagyobb biztonságérzetet adott a kapcsolatomban...
[Szerkesztve]
jeges
(senior tag)
meglepő, hogy Neked/Benned egy papír aláírása mekkora változást okoz. ezt valszeg soha nem fogom megérteni. közös gyerekkel már valóban kétszer is meggondolja az ember (szerencsére még soha nem voltam abban a helyzetben, hogy meg kelljen gondolnom), de míg a gyerek valóban ''kötelem'', a házasság, az együttélés szabadon választott.
Vazze, ezt olyan szépen leírtad, hogy akár most rohannék száz török elébe 
Ellenben:
''Amikor igent mondok - akarva, vagy akaratlan - akkor abban a pillanatban bebörtönzöm az egyik legkorlátlanabb, legszebb érzést a világon: a szerelmet.'' Még nem vagyok házas (csak lakásos vagyok 
), szóval nem értek hozzá, de ott meg szokták kérdezni, hogy akarod-é, avagy nem. Aztán lehet mondani, hogy nem. Ha meg igent mondasz, nem bebörtönzöd az érzéseid, hanem szabadon engeded, hogy eljusson mindenkihez. Ameddig nem mondod ki, csak a tiétek (mármint a párodé, meg a tied). Ha összekötöd valakivel az életed, nem hozzábilincseled a szerelmed. Úgy lehetne talán érzékeltetni, mint a vadászgép és az anyahajó viszonyát. Abban egyetérthetünk, hogy a gép nincs hozzákötve a hajóhoz. Mármint kötéllel. De mégis kötődik hozzá, igaz? (Vagy leszáll egy közeli szigetre, ahol a pilótát egy csomó félmeztelen bennszülött csaj fogadja ![;]](/dl/s/v1.gif)
)
''Ki mondja meg, hogy kit szerethetek és kit nem?'' Hát te, kedves kolléga. Hacsak nem nyomja az após a sörétes puskát a hátadba.
''és az érzéseimet csak egy darabig irányíthatom ésszel.'' Nyugodj meg, nem egy darabig, hanem csak egyetlen pillanatra irányíthatod az érzéseid. És az is lehet, hogy csak utólag jössz rá, mikor volt az a pillanat.
Egyébként van abban ráció, amit írsz. Az meg kit érdekel, hogy a szerelmet, házasságot nem lehet racionálisan kezelni? Egy jó elméletet nem kell csak azért feladni, mert nem igaz.
Kicker
(senior tag)
hali,
kedvesem és én szintén elhatároztuk magunkat, összekötjük az életünket.
Nem attól félek, hogy ÉN VÁLTOZOM meg...Hanem a párom. Eddig csak két kapcsolatom volt, mindkettő komolynak mondható. Az elsőnek azért lett vége, mert túlságosan bíztam benne és ő ezzel szépen vissza is élt.
A mostani kapcsolatom is már 3 éve tart; sajnos -bevallom- előforul, hogy féltékeny vagyok 
, mert a csalódás óta csak magamban vagyok biztos. Úgy gondolom, talán a papir nekem biztosíték lenne...
nyávogi
(tag)
Ne haragudj, de ez az ég egy világon semmire nem biztosíték. Azért még soha, senki nem maradt hűséges, mert aláírt egy papírt, akár frenetikus külsőségek között is. (értsd: világra szóló lagzi). Olyat is ismertem, aki az esküvője napján, a vendégkoszorúba, direkte ezért meghívott hölggyel kamatyolt kissé...
Nekem is volt egy igen hosszú kapcsolatom, aminek elég csúnya lett a vége, hihetetlenül megaláztak női mivoltomban, hülyének néztek, átvertek mocskosul.Nagyon fájt.
Ennek ellenére sincs bennem az az érzés, hogy másban sem lehet megbízni. A Kedvesemben teljesen megbízom, ez alatt azt is értem, hogy ha egyszer elmúlna részéről a szerelem/szeretet/vonzódás, ha másvalakire vágyna, akkor nem megcsal, megaláz, hanem őszintén megbeszéli velem és méltó módon vet véget az együttlétünknek.
Ha nincs bizalom két ember közt, akkor a kapcsolat hosszú távon nem működhet egészségesen... mert a bizalmatlanság mindig ott lebeg és mérgez, aztán kumulálódik és robban... házasságot végképp nem szabad bizalmatlan alapokra építeni...
Hidd el, hogy ideig óráig lehet, megnyugtatna a papír, de aztán az ünnepnapok elmúltával visszatérne a bizalmatlanság...
Ha úgy érzed, tényleg van okod a féltékenységre, akkor gondold végig magadban és beszéld meg a kedveseddel, mit érzel és miért..
szerk:
Kicker: sok boldogságot és gratulálok
[Szerkesztve]
A Kedvesemben teljesen megbízom, ez alatt azt is értem, hogy ha egyszer elmúlna részéről a szerelem/szeretet/vonzódás, ha másvalakire vágyna, akkor nem megcsal, megaláz, hanem őszintén megbeszéli velem és méltó módon vet véget az együttlétünknek.
Pont erre céloztam én is.Bár egyesek szerint ha az emberben ennek akár a gondolata is felmerül, hgoy iylen megtörténhet, akkor ott már valami nicns is rendjén. Pedig
nyávogi
(tag)
ha nem úgy érezném, hogy Ő az az ember, akivel érdemes megpróbálni az együtt leélt életet, akkor nem mentem volna hozzá. Én az általa emlegetett ''praktikus oldal'' mellett azért is mentem hozzá férjhez, mert ő az, kinek a mosolyától megmelegszik a szívem, akár milyen morcos, rosszkedvű, akár milyen hülyeségen összekapunk is, akkor sem megy ki a fejemből, a szívemből, hogy Őt szeretem, egy pillanatra sem.. Nem a hibái ellenére, hanem azokkal együtt, választottam és fogadtam el Őt.
ezek mellett sem gondolom azt, hogy két ember feltétlenül le tud élni együtt egy életet. Nem eszelek egy valaha esetleg eljövő szakításon, de naív lennék, sőt idealista, ha azt gondolnám, hogy ez nem lehet benne a pakliban. Nem vagyok futurológus, lehet, 10 év múlva eljövend a '' boldogan éltünk még meg nem öltem'' állapot, lehet, hogy nem. Egyszerűen senki nem láthat ennyi időre előre. De egyet halál biztosan tudok: nekem Ő az az ember, akivel akár az is elképzelhető, hogy együtt számolgatjuk a hulló fogainkat az öregotthonban..
Nem attól leszel ember, ha fel sem merül a megcsalás, hanem ha a másik iránti szerelmedtől, szeretetedtől, tiszteletedtől vezérelve a legerősebb csábításnak, kísértésnek is ellent tudsz állni.
Örülök , hogy nem csak én vagyok ilyen elmehunyt. Nagyon úgy gondolkodom , mint te, remélem hasonlóan szerencsés is maradok/leszek. Eddig nekem az jött le több ember véleményéből , hogy aki így gondolkodik mint te (ezek mellett sem gondolom azt, hogy két ember feltétlenül le tud élni együtt egy életet. Nem eszelek egy valaha esetleg eljövő szakításon, de naív lennék, sőt idealista, ha azt gondolnám, hogy ez nem lehet benne a pakliban.) , az igaándiból nem is szereti a párját teljesen. Pedig pont ti lehettek a példa rá, hogy de , lehet így is
Köszönöm , hogy reményt adsz, hogy mégsem vagyok rossz úton, csak amiatt, mert az átlagnak más útja van
aesir
(veterán)
Valahogy mindig azt érzem, hogy jelentéktelen dolgokkal akarsz kitűnni az ''atlagból'', pedig azt lehetne úgy is, hogy valami igazán maradandót alkotsz. Igaz, az nehezebb. Ezekkel viszont csak az ''átlagosságodat'' erősíted.
Ez kemény volt, de van benne valami.
Egy kicsit olyan a helyzet, mint amikor az ember azzal próbál egyénivé válni, hogy nagyon divatos.
Egyrészt azt nehezebb, másrészt kompenzálok vele valamit , amit viszont még nem tudtam megfelelő helyre rakni.
Igazán maradandót alkotni meg nagyon szeretnék, de nem hinném, hogy az olyasfajta kijelentések, amik kategorizálnak, hogy ez az ideális, vagy az a jó, vagy ha ez msáképp van mint ahogy megszokott, az nem is jó , szóval ezek az embert előrébb vinnék. Ezek csak húzzák le, hogy igen, ez így nem lesz jó, igen akkor már ennek kkukkoltak.
Bár másoknak úgy tűnhet kitűnni akarok az átlagból, ez nem az aminek látszik. De sajnos ez jön belőlem.
Örülök neki, ha neked helyén van az önbizalmad, valószínűleg ha odáig jutok, nem fogok én sem így gondolkodni, ahogyan most.
divot: miért, divatos nem házasodni vagy mi a manó ?
[Szerkesztve]
Kobe
(veterán)
nincs ebben semmi különös, cska lassan ott tartunk hogy átesik a társadalom a ló túloldalára, lassan már akkor viselkedik különcként az ember ha házasodik....és ez sztem nem jó tendencia, legalábbis engem kicsit zavar oylan világban élni ahol mindenkinek az értékrendje oylan hogy egy esküvő gyakorlatilag semmivel többet nem ad az embernek....illetve nemis, a mindenki sok, élhetek én ilyen közegben csak legyen 1valaki aki szintén ugy gondol a házasságra mint én
