Vazze, ezt olyan szépen leírtad, hogy akár most rohannék száz török elébe
Ellenben:
''Amikor igent mondok - akarva, vagy akaratlan - akkor abban a pillanatban bebörtönzöm az egyik legkorlátlanabb, legszebb érzést a világon: a szerelmet.'' Még nem vagyok házas (csak lakásos vagyok ), szóval nem értek hozzá, de ott meg szokták kérdezni, hogy akarod-é, avagy nem. Aztán lehet mondani, hogy nem. Ha meg igent mondasz, nem bebörtönzöd az érzéseid, hanem szabadon engeded, hogy eljusson mindenkihez. Ameddig nem mondod ki, csak a tiétek (mármint a párodé, meg a tied). Ha összekötöd valakivel az életed, nem hozzábilincseled a szerelmed. Úgy lehetne talán érzékeltetni, mint a vadászgép és az anyahajó viszonyát. Abban egyetérthetünk, hogy a gép nincs hozzákötve a hajóhoz. Mármint kötéllel. De mégis kötődik hozzá, igaz? (Vagy leszáll egy közeli szigetre, ahol a pilótát egy csomó félmeztelen bennszülött csaj fogadja )
''Ki mondja meg, hogy kit szerethetek és kit nem?'' Hát te, kedves kolléga. Hacsak nem nyomja az após a sörétes puskát a hátadba.
''és az érzéseimet csak egy darabig irányíthatom ésszel.'' Nyugodj meg, nem egy darabig, hanem csak egyetlen pillanatra irányíthatod az érzéseid. És az is lehet, hogy csak utólag jössz rá, mikor volt az a pillanat.

Egyébként van abban ráció, amit írsz. Az meg kit érdekel, hogy a szerelmet, házasságot nem lehet racionálisan kezelni? Egy jó elméletet nem kell csak azért feladni, mert nem igaz.