A lányommal rendszeresek a kiabálások... pontosabban ő kiabál velem.... Apa, ne te öltöztess, hanem anya... Apa ne kapcsold át a tv-t... Apa ne te vegyél ki a vízből... Nem azt a tányért, hanem a másikat....és mindezt sokszor rögtön üvöltve....
És akkor jön, hogy nem szeretlek apa....
És ez bár tudom, hogy nem jelent túl sokat, mégis szíven üt... érzékeny vagok rá nagyon, pedig tudom, hogy nem kéne.Néha érzem, hogy mit kellene tennem, de sokszor csak lebénulva szemlélem és szenvedem a történteket és forr bennem a méreg.....