Az a helyzet, hogy amíg az ember a végtelenül korlátos helyzetében élve, csupán számára az érzékszerveivel nem érzékelhető, ám leírások és magyarázatok alapján a minket és az egész univerzumot alkotó igen kicsi részecskék létezését és működését meg nem érti, fel nem fogja, és bele nem képes illeszteni a valós világról alkotott elképzelésébe, addig az ilyen, és ehhez hasonló kérdések filozófiai és/vagy tudományos megközelítésű kifejtése elhanyagolhatóan kis érdemi eredményt hozhat.
Mi annak idején azt tanultuk, hogy a világegyetem "tudása" folyamatosan növekszik, minden ami az ismert univerzumban, vagy azon túl megtörtént, az az alkotóelemek révén azonnal a nagy össz tudás része lesz, és bármelyik apró részecskéje, alkotója ennek az univerzumnak azonnal képes lesz arra, hogy az adott dolgot ismét felépítse akármekkora távolságban, és az események ismét megtörténhetnek (DejaVu) Magyarul az hogy valami adott létforma adott idősíkon, adott időpillanatban jelen van, nem jelenti azt, hogy nincs jelen máshol, ugyanúgy.
Továbbá van elképzelésünk az anyag-antianyag elméletről is.
És akkor kérdem én: mi a bizonyíték arra, hogy a 3. dimenzión túl nincs több?
Egy 1 dimenziós élőlény a maga egyenesében egy szakaszként érzékeli a ceruzát, pontosabban két faszínű szakaszként, és egy ceruzabél-színű szakaszként. Egy 2 dimenziós lény ugyanazt a ceruzát már egy hatszögnek érzékeli, a közepén egy körrel. A két lény nem tudja egymással lekommunikálni ezt, hiszen nem képesek egymást másképp érzékelni, mint az adott megjelenési formájuk az adott dimenziójukban. Egy ember képes meglátni egy ceruzát ceruzaként. Képes ábrázolni a ceruza keresztmetszetét, sőt, annak a keresztmetszetnek egy adott egyenesre eső szakaszát is. De fölfelé nem lát egyik lény sem. Mind csak a saját, vagy annál kisebb dimenzióját képes felfogni. Nem tudja hogy van másik dimenzió. A vonalas lény nem tudja hogy a végtelen vonal síkot alkot, ahogy a síklény sem tudja hogy a sok sík teret alkot. És mi emberek sem tudjuk, hogy a végtelen sok tér mit alkot. Persze vannak már magyarázatok a 4. dimenzióra, meg szép színes animációk, de csupán elképzelni tudjuk mindezt, érzékelni soha.

Na ha ezeken átrágjuk magunkat, utána lehet gondolkodni a filozófiaibb témákról.