Az oké, hogy egyik napon egy télen egy 1926-os rekord dől meg mondjuk decemberben, aztán a következő év februárjában meg egy 1956-os melegrekord. Ez még szerintem is beleférne. Csak most az a baj, hogy nem ilyen 1 napos meleghullámaink vannak, hanem hetek óta ősi rekordokat döntögetünk meg ugyanabban a télben. Ergo kialakul az, hogy 1998 és 2002 rekordjait döntjük meg most, aztán 2 évvel később csak 2007-es rekordjaink lesznek, és azokat fogjuk döntögetni. Ez meg nem jól van így. Szerintem az öregek a meleg idő tartósságára nem emlékeznek. Ilyen enyhe télre. Nem arra, hogy 1939 január 12-én 13,6 fok volt Kalocsán (hasraütöttem), hanem az a furcsa, hogy a sokévi megszokottnál durván és tartósan melegebb van.

Én meg világszinten nem is tudom megállítani a folyamatot, sőt országszerte sem, de pl. tavaly az április elejei árvíznél nagyon sajnáltam, hogy kiengedjük a Dunát és a Tiszát vízzel és humusszal megrakottan. Nehezen hiszem el, hogy ennyire nehezére esne az országnak egy holland csatornázási mintát követni. Akkora az Alföldünk, és olyan sík, hogy amikor bejön a Tisza, meg a Duna, tele van kicsattanó életerővel, és mi meg parázunk, hogy jaj mi lesz, juj mi lesz. Semmi. Zsilipet fel, aztán egyiptomi módra hadd szóljon az iszapos víz, neki a termőföldeknek, minden csatorna elvinné, és annyi szél meg fúj, hogy a szivattyús szélmalmokat meghajtsa (több száz éves holland ötlet). Ergo a vízellátásunk tökéletes, csak ha hagyjuk átfolyni rajtunk, akkor tényleg kiszáradunk, és gáz lesz.