ahogy kamarában, úgy zongorában se vagyok otthon. legalább már ezt tudom azonosítani.

A YouTube-on kettőt követek: Hurwitz és Zander (Boston Philharmonic).
A legutóbbi ajánlóban -Rahma 2- is tarolt a Fesztiválzenekar Fischerrel.

Dvořák: Szláv táncok Opp. 46 & 72 (Czech Philharmonic, Karel Šejna)
az említett ajánlóban hallottam erről a felvételről.

David Hurwitz Lajtha CD-t ajánl [link]

Kicsit kihalt a topik...

Többnyire barokkot hallgatok: leginkább a Handel-Bach-Vivaldi triót hallgatom, de vmiért a francia barokkot nem kedvelem. Van egy-egy darab amit meghallgatok (Charpentier vagy Rameau-tól), de Lully-ék távol állnak az ízlésemtől.

Számomra etalon, megismételhetetlen remekmű pl Klemperer 1967-es Bach: B-moll miséjének felvétele.

Nagyon sokáig én is ebben a háromszögben voltam. Aztán jött Purcell, előbukkantak a Német alföldről is kiváló mesterek, majd a Franciák. Ma mád elképzelni sem tudnám az életem nélkülük.
Idővel megnyílt a romantika is. És most, bár a legtöbb lemezem barokk, leggyakrabban az oroszokat hallgatom.
Annyit tégy meg, hogy kijavítod, ha magyarul írod, akkor mi h-moll misének hívjuk!

Kösz a javítást!
Purcell szintén kedvenc. Albinoni és Vinci szintén szerepel a repertoárban.
Mozart-al indultam, Ferencsik Reqiuem-je volt az első bakelit lemezem. Pár nappal később láttam Bergman Varázsfuvoláját. Nagy élmény ezeket a remekműveket felfedezni.
Sokáig nem szerettem a zongorát, aztán rátaláltam Gould-ra, és új értelmet nyert Bach.

A legtöbb modern kortárs darabbal a világból ki lehet zavarni, de pl a Mozart in the Jungle sorozat révén ez is árnyaltabb lett.

Szerintem a francia barokkban is nagyon sok klassz zene van, talán annyi, hogy mértéket kell tartani, mert tényleg mérgezést lehet kapni tőlük. A végeláthatatlan barokk operákba bele lehet fulladni de akár kamaramuzsikában (Marais, Leclair, Couperin, ...) akár egyházzenében (Charpentier, Gilles Lalande, stb.) vannak nagyon jók. És persze sok függ az előadástól is.
Ha már Húsvét... [link]

"sok függ az előadástól"
és az eltérő ízlésektől.
az amazon hsz-ai között egészen jó elemzéseket találni. pl Klemperer Máté passiója milyen szinten megosztó. akiknek Herreweghe vagy Harnoncourt gyorsabb értelmezése tetszik túl lassúnak érzik Klemperer előadását.

Nekem Lully és társai túl díszített, mesterkélten hat. Szemben Handel vagy Bach elegáns ünnepélyességével.
(Én a recitativo-kat pl többnyire átugrom, értem én hogy a történetmesélés leíró részét így oldották meg, de inkább elolvasom.)

Az ízlés szóval érdemes csínján bánni. Az, hogy mit miért kedvel az ember vagy miért nem, az nem egy szent titok, általában megfejthető oka van, de persze sokan beérik azzal, hogy tetszik/nemtetszik. Ez kényelmes álláspont sok tekintetben.
Az, hogy a régizenés és a - egyszerűsítsük le - romantikus felfogás szemben áll egymással 30-40 éves folyamat, de még mindig aktuális. Nem azzal van a baj, hogy Klemperer lassú, hanem, hogy az ő idejében is (még) azzal a dagályos(...) felfogással közelítettek Bachhoz mint általában a romantikus repertoárhoz. Ravatali muzsika, ennek szellemében ünnepélyes és lassú. És nem az a baj, hogy a lassú tétel lassú, hanem hogy az egész lassú, és játékmódjában is kicsit sűrű, iszapbirkózós. (de ezt most nem Klempererre mondom, hanem úgy általában a régi nagyokra)
Ebben a tekintetben a "korhű" előadások sok újdonságot hoztak és lehámozták azt az ünnepélyes mázt, amit az évtizedek ráaggattak Bachra és a többiekre.
Én elfogadom, ha Lully nem a kedvenced, de nem ártana ha konkretizálnád, hogy milyen műveiről is beszélsz, mert az én tapasztalatom az (persze tévedhetek), hogy Lully elsősorban zenetörténeti jelentőségű a saját korában betöltött pozíciója miatt, de egyébként a művei alig-alig vannak jelen a lemezpiacon. Szóval, ha mondasz konkrét művet, akkor az úgy érthetőbb, mert nekem éppen Lullytől van a legkevesebb CD-m, vagyis azt is mondhatom, hogy nem is ismerem a műveit.
Egyébként pedig - ha kicsit tudományosabban közelítünk a dologhoz - nem is szerencsés együtt emlegetni Bachhal, Handellel, mert gyakorlatilag Lully meghalt, mire az utóbbiak megszülettek. Más kor, más hely, más zene.
De nem védeni akarom én ezeket a zenéket, egyszerűen távol vagyunk ettől a kortól, ettől a világtól. Egy barokk opera befogadásához előtanulmányokat kell folytatni, eljutni oda, hogy megértsük, miért ilyen témát választottak, miért így...

ízlés:
teljesen mást gondol pl a mai korízlés Bach kantátáiról mint az 50-es évek kórusai.
Hogy kinek melyik tetszik? Megint csak gusztus dolga. Persze ez lehet egy laikus megengedő attitűdje.

"mit miért kedvel az ember vagy miért nem, az nem egy szent titok, általában megfejthető oka van"
Ez a nézőpont nem számol a változással, eltérő hatásokkal melyek alakítják, faragják az ember ízlését. Vannak személyes preferenciáink, ezek egy részével tisztában lehetünk, de bőven érhet is meglepetés. Persze ez megint messzire vezetne, mert milyen fokú önismeret után érdekes vkinek az erről vallott véleménye...

Lully "nem is szerencsés együtt emlegetni Bachhal, Handellel"
nekem mint zenehallgatónak a francia barokk túldíszítettebb, harsányabb hangzása nem tetszik szemben az itáliai iskolával. De időnként szívesen meghallgatom pl Charpentier Te deum-ját, (nem csak a prelude-öt) vagy Rameau: Les Indes galantes, Quatrième entrée "Les sauvages"-át.

Meghallgattam a Fesztiválzenekar Dvorák/Brahms albumát, a Szláv táncok közül nagyon megtetszett a 7. (Op.46).

Rossz ötletnek tartom a Fischer Iván mesél sorozatot, nem volt jó tegnap hallgatni a Müpában a Seherezádé tételei között.

Sziasztok!

Barátnőmet szeretném elvinni egy komolyzenei koncertre/operára, viszont gondban vagyok, mivel én magam sajnos egyelőre közepesen tudom befogadni ezt a zenei stílust, így fogalmam sincs, hogy mi az, ami igazán kiemelkedőnek számít.
Ajánlanátok kérlek eseményeket akár egész 2022-ben, esetleg a közeljövőben Budapesten?

Köszi,
P

hr-Sinfonieorchester – Frankfurt Radio Symphony
Ha egy YouTube csatornát kellene ajánlani zenekari témában, akkor ez az.

J.S. Bach : Toccata and Fugue in D minor BWV 565 / Liene Andreta Kalnciema live at Riga Cathedral

John Williams: Schindler's List (violin solo) - Ellen Klodová

BUÉK!

Érdekes gondolat: a Ringtheater tragédiája ihlette Brucker 7. szimfóniáját (Simon Rattle).
Amikor majdnem négyszázan haltak meg a bécsi operaházban

hallottam egy Szegedi fiatal hölgyet énekelni, a Facebook profilja szerint a Párizsi operában énekel..azért ezt jol gondolom hogy nem kis dolog? mármint hogy ott gondolom nem sok magyar énekel 🤔