Jelentem, sikerült egy-egy
- Szőke Tibor-mesterbérletet
- Erdélyi Miklós-bérletet
- Lukács Miklós-bérletet
szereznem.

Alig várom az előadásokat!

HGyu

Jó szórakozást!

Sajnos én egyelőre megrekedtem az itthoni zenehallgatásnál. Mostanában nincs nagyon kivel járni hangversenyekre.

A bérletesekre magam is egyedül megyek, a zene élvezete a lényeg, mert egészen máshogy szól, még a legjobb FLAC-hez képest is élőben.

Jelentem, szeptember 25-én az első előadás megvolt, hát az valami fantasztikusra sikerült! Az Eroica szimfónia volt benne a kedvenc részem, a végén a taps alapján ítélkezve nem csak nekem.

Következő bérletes előadásom:
2015. október 9. - OROSZ EST
Csajkovszkij: 1812 – nyitány
Glazunov: a-moll hegedűverseny, op. 82
Csajkovszkij: VI., h-moll (Patetikus) szimfónia, op. 74

Hamarosan megyek erre is:
2015. október 11. - Miskolci Szimfonikus Zenekar - [link]
Rossini: Tell Vilmos - nyitány
Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37
Brahms: I. (c-moll) szimfónia, op. 68

HGyu

Megtudnátok mondani, hogy ez az intro melyik darabból van? Még a folytatás dallama is megvan, de nem jut eszembe.

Látom kb. egy éve halott a topic. Ez szomorú.

[ Szerkesztve ]

Verdi Requiem. Dies Irae (Isten haragja).

Köszönöm!

Van tapasztalatotok a Margitszigeti Szabadtéri Színpaddal? Milyen az akusztikája? Nyitókoncertre (Nemzeti Filharmonikusok, Hilary Hahn) megyünk, de csak a legolcsóbb kategóriába vettünk jegyet. Müpához képest vajon mit várjak?

Jó reggelt!
MüPát semmiképp ne várj, mert hangosítottak a koncertek! Viszont az ország legjobbjai dolgoznak ott, szóval élvezhető lesz, az biztos!
Nekem is tervben van, hogy kinézek.

Ebben az esetben, akkor lehet nem is érte volna meg drágább helyre menni. Nem a kilátás a fontos.

Szerintem van annyira szép, hogy megérje a jobb helyet

Mentél végül? Nekem hatalmas élmény volt. Hilary Hahnt eddig is nagyon kedveltem, ezek után még jobban. Már bánom, hogy nem kértem tőle egy autogramot, szép emlék lett volna.

Nem jutottam el, mert dolgoztam. Bár mehettem volna próbát meghallgatni, de akkor is dolgoztam.
De nagyon örülök, hogy tetszett! Én is sajnálom, hogy nem lehettem ott!

én Erkelbe és Operába jártam viszonylag sokat, egy 2013-as őszi Rigolettóval kezdődött minden, mikor kiderült, hogy 500Ft-os jeggyel is meg lehet nézni egy előadást. (akkor még az Operában is 600Ft-ba kerültek a második emelet nem látó helyei, amit a vezetés gyakorlatilag megtízszerezett a 2015-2016-os évadtól.) attól kezdve mindenre el akartam menni. a legnagyobb élmény abban az évadban a Mefistofele (Boito), ill. a szünet nélkül 4 órás Parsifal (Wagner) volt, utóbbi most került le a műsorról. a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának első koncertjén 2014 áprilisán voltam az Operában, ami azóta is meghatározó élmény (Egy faun délutánja/Saint- Saëns gordonkaverseny Perényi Miklóssal/Daphnis és Chloe/Lionel Bringuier).

a momus.hu műsorajánlójában olvastam 2015 február 16-án véletlenül, hogy aznap a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak lesz ígéretes programja (DVOŘÁK Karnevál nyitány/H-moll gordonkaverseny/IX. "Új világ" szimfónia), újra hallhattam Perényit. közel se volt tökéletes a szimfónia, amiért elmentem, de visszatérő vendég lettem. itt a legnagyobb élményem azóta Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye volt, amit Tamsin Waley-Cohen adott elő.

nincs megállás a lejtőn: a múlt évadtól járok a BFZ és a Rádió koncertjeire is.

Budapesten különben rengeteg ingyenes komolyzenei program van, számomra nagy élmény a Magyar Vonóstrió koncertjei; remélem, hogy ősztől újra fellépnek majd az Aranytízben.

[ Szerkesztve ]

Az Erkelben én is voltam mostanság néhány 500ft-os előadáson. (Parsifal, Kékszakállú több rendezésben)

sajnos a legolcsóbb jegy árát megháromszorozták (500Ft->1500Ft), a legdrágábbét megduplázták (3600Ft->7200Ft) az Erkelben az Opera felújításától. sok nyugdíjast ismerek, akik pl. matinékra jártak fel olcsóbb jegyekkel, sokan közülük nem mennek többet.

a látottak közül mi tetszett leginkább? nekem pl. az egyik legnagyobb élmény a Bánk bán, amit valószínűleg pont tízszer láttam. A Tannhäuser (Robert Dean Smith) volt még nagy élmény, a hazai Tosca jó szokott lenni, tetszenek a Strauss operák. Wagner A Nibelung gyűrűjének csak az első három operáját láttam, koncertszerű előadásként hirdették június 11-re a Götterdämmerungot, de helyette a Best of Ring ment (2x45 percben), ami hihetetlen csalódás.

[ Szerkesztve ]

Az az 500Ft amiről én beszélek, valamiféle belső kedvezmény. Én egy ismerősömön keresztül értesülök róla időnként.
Az, hogy mi tetszett, elég relatív tud lenni. De június elején a Kékszakállú sorozat utolsó darabja, a Szinetár-féle rendezés nekem nagyon tetszett. (Miközben előtte a Makovecz-féle díszletes nagyon nem...) De nyilván azért is tetszett, mert a rendezői elképzelés közel állt az én Kékszakállú "érzéseimhez" ráadásul a harmadik sorban ültem és hát sokat hozzátesz az élményhez, ha minden finom gesztus jól látható, hallható.

És az is jó hangulatot teremtett, hogy Szinetár vezette be az előadást, olyannyira, hogy még a regös szerepét is vállalta...

Rögzítette a TV, jó lenne tudni sugározzák-e valaha?...

[ Szerkesztve ]

holnap este 6-tól orgonazenés áhítat a Deák téri evangélikus templomban [link]

kíváncsi leszek az Egy amerikai Párizsbanra holnap (MOM)[link]

Frederic Chopin - Piano Sonata No. 2 in B-Flat Minor, Op. 35: III. Marche funèbre - Lento

ahogy kamarában, úgy zongorában se vagyok otthon. legalább már ezt tudom azonosítani.

A YouTube-on kettőt követek: Hurwitz és Zander (Boston Philharmonic).
A legutóbbi ajánlóban -Rahma 2- is tarolt a Fesztiválzenekar Fischerrel.

Dvořák: Szláv táncok Opp. 46 & 72 (Czech Philharmonic, Karel Šejna)
az említett ajánlóban hallottam erről a felvételről.

David Hurwitz Lajtha CD-t ajánl [link]

Kicsit kihalt a topik...

Többnyire barokkot hallgatok: leginkább a Handel-Bach-Vivaldi triót hallgatom, de vmiért a francia barokkot nem kedvelem. Van egy-egy darab amit meghallgatok (Charpentier vagy Rameau-tól), de Lully-ék távol állnak az ízlésemtől.

Számomra etalon, megismételhetetlen remekmű pl Klemperer 1967-es Bach: B-moll miséjének felvétele.

Nagyon sokáig én is ebben a háromszögben voltam. Aztán jött Purcell, előbukkantak a Német alföldről is kiváló mesterek, majd a Franciák. Ma mád elképzelni sem tudnám az életem nélkülük.
Idővel megnyílt a romantika is. És most, bár a legtöbb lemezem barokk, leggyakrabban az oroszokat hallgatom.
Annyit tégy meg, hogy kijavítod, ha magyarul írod, akkor mi h-moll misének hívjuk!

Kösz a javítást!
Purcell szintén kedvenc. Albinoni és Vinci szintén szerepel a repertoárban.
Mozart-al indultam, Ferencsik Reqiuem-je volt az első bakelit lemezem. Pár nappal később láttam Bergman Varázsfuvoláját. Nagy élmény ezeket a remekműveket felfedezni.
Sokáig nem szerettem a zongorát, aztán rátaláltam Gould-ra, és új értelmet nyert Bach.

A legtöbb modern kortárs darabbal a világból ki lehet zavarni, de pl a Mozart in the Jungle sorozat révén ez is árnyaltabb lett.

Szerintem a francia barokkban is nagyon sok klassz zene van, talán annyi, hogy mértéket kell tartani, mert tényleg mérgezést lehet kapni tőlük. A végeláthatatlan barokk operákba bele lehet fulladni de akár kamaramuzsikában (Marais, Leclair, Couperin, ...) akár egyházzenében (Charpentier, Gilles Lalande, stb.) vannak nagyon jók. És persze sok függ az előadástól is.
Ha már Húsvét... [link]

"sok függ az előadástól"
és az eltérő ízlésektől.
az amazon hsz-ai között egészen jó elemzéseket találni. pl Klemperer Máté passiója milyen szinten megosztó. akiknek Herreweghe vagy Harnoncourt gyorsabb értelmezése tetszik túl lassúnak érzik Klemperer előadását.

Nekem Lully és társai túl díszített, mesterkélten hat. Szemben Handel vagy Bach elegáns ünnepélyességével.
(Én a recitativo-kat pl többnyire átugrom, értem én hogy a történetmesélés leíró részét így oldották meg, de inkább elolvasom.)

Az ízlés szóval érdemes csínján bánni. Az, hogy mit miért kedvel az ember vagy miért nem, az nem egy szent titok, általában megfejthető oka van, de persze sokan beérik azzal, hogy tetszik/nemtetszik. Ez kényelmes álláspont sok tekintetben.
Az, hogy a régizenés és a - egyszerűsítsük le - romantikus felfogás szemben áll egymással 30-40 éves folyamat, de még mindig aktuális. Nem azzal van a baj, hogy Klemperer lassú, hanem, hogy az ő idejében is (még) azzal a dagályos(...) felfogással közelítettek Bachhoz mint általában a romantikus repertoárhoz. Ravatali muzsika, ennek szellemében ünnepélyes és lassú. És nem az a baj, hogy a lassú tétel lassú, hanem hogy az egész lassú, és játékmódjában is kicsit sűrű, iszapbirkózós. (de ezt most nem Klempererre mondom, hanem úgy általában a régi nagyokra)
Ebben a tekintetben a "korhű" előadások sok újdonságot hoztak és lehámozták azt az ünnepélyes mázt, amit az évtizedek ráaggattak Bachra és a többiekre.
Én elfogadom, ha Lully nem a kedvenced, de nem ártana ha konkretizálnád, hogy milyen műveiről is beszélsz, mert az én tapasztalatom az (persze tévedhetek), hogy Lully elsősorban zenetörténeti jelentőségű a saját korában betöltött pozíciója miatt, de egyébként a művei alig-alig vannak jelen a lemezpiacon. Szóval, ha mondasz konkrét művet, akkor az úgy érthetőbb, mert nekem éppen Lullytől van a legkevesebb CD-m, vagyis azt is mondhatom, hogy nem is ismerem a műveit.
Egyébként pedig - ha kicsit tudományosabban közelítünk a dologhoz - nem is szerencsés együtt emlegetni Bachhal, Handellel, mert gyakorlatilag Lully meghalt, mire az utóbbiak megszülettek. Más kor, más hely, más zene.
De nem védeni akarom én ezeket a zenéket, egyszerűen távol vagyunk ettől a kortól, ettől a világtól. Egy barokk opera befogadásához előtanulmányokat kell folytatni, eljutni oda, hogy megértsük, miért ilyen témát választottak, miért így...

ízlés:
teljesen mást gondol pl a mai korízlés Bach kantátáiról mint az 50-es évek kórusai.
Hogy kinek melyik tetszik? Megint csak gusztus dolga. Persze ez lehet egy laikus megengedő attitűdje.

"mit miért kedvel az ember vagy miért nem, az nem egy szent titok, általában megfejthető oka van"
Ez a nézőpont nem számol a változással, eltérő hatásokkal melyek alakítják, faragják az ember ízlését. Vannak személyes preferenciáink, ezek egy részével tisztában lehetünk, de bőven érhet is meglepetés. Persze ez megint messzire vezetne, mert milyen fokú önismeret után érdekes vkinek az erről vallott véleménye...

Lully "nem is szerencsés együtt emlegetni Bachhal, Handellel"
nekem mint zenehallgatónak a francia barokk túldíszítettebb, harsányabb hangzása nem tetszik szemben az itáliai iskolával. De időnként szívesen meghallgatom pl Charpentier Te deum-ját, (nem csak a prelude-öt) vagy Rameau: Les Indes galantes, Quatrième entrée "Les sauvages"-át.

Meghallgattam a Fesztiválzenekar Dvorák/Brahms albumát, a Szláv táncok közül nagyon megtetszett a 7. (Op.46).

Rossz ötletnek tartom a Fischer Iván mesél sorozatot, nem volt jó tegnap hallgatni a Müpában a Seherezádé tételei között.

Sziasztok!

Barátnőmet szeretném elvinni egy komolyzenei koncertre/operára, viszont gondban vagyok, mivel én magam sajnos egyelőre közepesen tudom befogadni ezt a zenei stílust, így fogalmam sincs, hogy mi az, ami igazán kiemelkedőnek számít.
Ajánlanátok kérlek eseményeket akár egész 2022-ben, esetleg a közeljövőben Budapesten?

Köszi,
P

hr-Sinfonieorchester – Frankfurt Radio Symphony
Ha egy YouTube csatornát kellene ajánlani zenekari témában, akkor ez az.

J.S. Bach : Toccata and Fugue in D minor BWV 565 / Liene Andreta Kalnciema live at Riga Cathedral

John Williams: Schindler's List (violin solo) - Ellen Klodová

BUÉK!

Érdekes gondolat: a Ringtheater tragédiája ihlette Brucker 7. szimfóniáját (Simon Rattle).
Amikor majdnem négyszázan haltak meg a bécsi operaházban

hallottam egy Szegedi fiatal hölgyet énekelni, a Facebook profilja szerint a Párizsi operában énekel..azért ezt jol gondolom hogy nem kis dolog? mármint hogy ott gondolom nem sok magyar énekel 🤔