Én kőművesbrigáddal harcoltam, mit mondjak, az én életemből is elment emiatt kb. 2-3 év.

Kezdjük a fürdőszoba ajtajával. Megkérdezi a mester, hogy hány centis ajtót óhajtok ide? Mondom neki: Legyen 75 centis. Jó. Este megyek megnézni, mi várt rám? Egy 60 centi széles ajtó. Ennyire azért nem rossz a memóriám, szóvá is tettem, hogy ez az ajtó mintha keskenyebb lenne 75 centinél. Erre a szaki fogja a centit és leméri tokostotul, hogy az bezony tokkal együtt 75 cm! Ááá, mondom én, én a nyíló részt gondoltam 75 centisnek! Erre ő: Hát azt szakinyelven mindig tokostul értik. Én sajnos nem beszélek szakinyelven, nekem ez az első lakásfelújításom, de igazán szólhatott volna előre! Nem érdekelt, kivetettem és kicseréltettem. A mosógép nem fért volna be az ajtón! Tisztára olyan érzésem volt, hogy a nettó ajtó az csak a nyíló rész, a bruttó ajtó meg tokostul, mint ahogy a számtek nagykerek is apró betűvel írják oda az árlista aljára, hogy most bele kell érteni az ÁFÁ-t, vagy nem...

(Előrebocsátom, hogy a legtöbb főiskolán tanítanak szervezési-vezetési ismereteket, én eddig úgy voltam, hogy mint megrendelő, a főnökkel fogok telefonon beszélni. Fehér köpenyes a fehér köpenyessel. Aztán valahogy sose úgy lettek a dolgok, ahogy kértem, végül kiderült, hogy a munkások három hete nem látták a főnöküket! Egyetlen szerencse, hogy a pénzzel minden rendben volt, a munkadíjjukat mindig továbbadta nekik...) Valószínünek tartom, hogy az információ-áramlás hiánya miatt következtek be a további események:

Van egy összefolyó a fürdőszoba közepén. Nagyanyám, szüleim lakásában évtizedekig néztem fürdés közben, sőt, szinte mindenhol máshol is úgy van, hogy többnyire négy padlócsempe közepébe csúszik bele valahogy. Én előre szóltam, hogy - ha már 20*20-as a mérete, mint a padlócsempéknek, akkor lehetőleg kötésbe tegyék az összefolyót, pont egy csempe helyére! Legyen végre-valahára jópofa, a csempék közé illő. Richtig nem úgy rakta le! Amikor szóvá tettem, hogy ezt én nem így kértem, a fejüket vakarva mondták, hogy hááát, akkor a fürdőszoba közepétől kell kezdeniük a csempék kirakását... Mire én: -Na és? Kinek a problémája? Én így kértem a főnök úrtol! (Ekkor derült ki, hogy nem látták hetek óta...)

Aztán azt is kértem, hogy a fali csempe és a paldócsempe fugái találkozzanak. Az se jött össze, kb. 5 centivel el volt csúszva. Szerencsére itt időbe érkeztem, itt csak egy falról kellett leszedetnem a már felrakott csempét...

Sose hatott meg a könyörgésük, én tartottam magam ahoz, hogy ha én ezt és ezt kértem, akkor az lehetőleg úgy is legyen, ha már egyszer én fogok benne lakni!

A hajópadlóval meg az volt, hogy a két lakószoba padlóját terveztem ezzel burkolni. Este megyek fel, kérdezi a szaki, hogy na, hogy tetszik a küszöb színe? Nem tetszik. Kicserélhetjük arany helyett ezüstre. Az se tetszene, ha már itt tartunk, egyáltalán nem is kellett volna küszöb a két szoba közé, mivel hogy azt nem kértem! Azt szerettem volna, hogy szintben, egybefüggően van a padló a két szoba közt. Döbbent arckifejezés a szaki képén! Hooogy én úgy gondoltam volna, hogy elkezdik az egyik szoba falánál, lerakják, majd átmennek az ajtón és folytatják? Igen, pontosan így gondoltam volna! Dehát az rengeteg vágással járt volna, mivel nem biztos, hogy a falnál kijött volna egy csík. Mire én: Pont azért vettem kb. három dobozzal többet, hogy az esetleges nyesedék kijöjjön belőle!

A fürdőszobában kértem egy 5 centi széles csempecsíkot a fal és a kád széle közé, hogy legyen hova lerakni a hajsampont, a szappantartót, szóval egy vékony, egyenes részt a cuccoknak. Mivel így a kád 5 centivel távolabb került a faltól, a falra szerelt csap már nem ért a kád fölé, hanem kb. a kád szélére folyt belőle a víz és onnan spriccelt-csorgott bele a kádba! Erre már szót sem vesztegettem, csak elkönyveltem az újabb élettartam-csökkentő gyomorideg-tételt magamban, szó nélkül mentem az OBI-ba és vettem két, kb. 300 forintos toldalékot a szaniter osztályon.

Kombi cirkót szerettem volna a fürdőszobába, vagyis egy készülék gyártsa a meleg vizet és a fűtést is. Nem kell két külön puttony. Egy Junkers készüléket néztem ki. Igen ám, de ehez 14 centi átmérőjű spirálkorcolt csővel ki kell bélelteni a kéményt! A kémény meg régi, nem fér bele a 14 centis cső, max. 12! Vissza kell bontani a kéményt. Puff neki, újabb kis összeg... Két nap múlva megyek, ott vár rám egy soha nem halott nevű, francia Sanier-Duval készülék. (Nem pont ugyanannyi, mint amibe egy Junkers került volna, lekopogom, a mai napig jól működik...) Gyanakodva megkérdezem, hogy ez mi? Nem egy Junkers kellene, hogy itt vigyorogjon a falon? Ááá, nem fért be a 14 centis cső a kéménybe, a Sanierhez meg a 12 centis cső is elég. Itt valami nem stimmel, hát nem azért bontották le a kéményt, hogy olyat építsenek helyette, amibe befér a 14 centis cső is? Ha már építesz egy kéményt, nem akkorára kéne csinálnod, hogy beleféren a kívánt átmérőjű cső? Jaaa, ők nem bontották le full az egész kéményt! Csak a végéből kb. 50 centit, betettek egy új takarító-ajtót a kéményseprőnek, meg egy új koronát a tetejére... Hát, itt dobtam el az agyam! A ''kémény lebontása'' az én értelmezésemben azt jelentette volna, hogy át a tetőn, le egészen a kazánig kibontani és egy vadonat újat felrakni! Nem pedig a végéből 50 centit!

- - -

Azt tudom ajánlani mindenkinek, hogy ne egyedül vágjon bele a lakás felújításának tervezésébe, hanem igenis kérje ki hozzértő rokon vagy ismerős tanácsát. Kell szerezni valakit, aki végig ott lesz a helyszínen és leállítja a munkásokat, mielőtt valami hülyeséget csinálnak. Nyugdíjjas nagypapa pld. kiváló erre a célra. Tisztázni kell a szerepeket, az öreg ne abba szóljon bele, hogy hogyan tartja a szaki a vakolókanalat, hanem arra ügyel, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.
Elkérni nemcsak az építési vállalkozó, hanem a munkásai telefonszámát is és velük is egyeztetni az esetleges későbbi félreértések elkerülése végett. Valamint minden este szemrevételezni a munkát, hogy az valóban úgy haladt-e, ahogy te akarod...

Fel kell jegyezni és jól eltenni a festékek színkódját, hogy később, amikor esetleg megsérül, pont ugyanazt a színárnyalatot tudd kikevertetni, akkor nem esel bele abba a
csapdába, mint én, hogy három színárnyalatból is kértem, mire meglett a megfelelő...