Sziasztok! 18 évesen eljutottam én is a döntésig, mert minden évben olyan 7-8 alkalommal volt tüszős mandulagyulladásom. Nekem Csütörtöki napon volt a műtét, altatásban kértem, még a fogorvosnál töltött 10-20 percet sem bírom rendesen, nem hogy egy 45 perces műtétet. Olyan 9:30 körül toltak be a műtőbe, az orvosok aranyosak voltak, viccelődtek velem, közben a karomba nyomtak dolgokat, meg egy maszkot kaptam, aztán off.
Nem emlékszem teljesen, de állítólag a műtét után felkeltettek, apróbb emlékeim vannak, hogy a nevemet mondogatják. Visszatoltak a szobámba, ahol még 2 óráig se inni, se enni nem lehetett, csak a véres váladékot kellett kiköpni. Egyébként fájdalmat akkor nem is nagyon éreztem, mosolyogtam mikor először észhez tértem. Utána még elég kába voltam, hol nyomkodtam a telefonom, hol elaludtam.
Az első este egész jó volt, alig fájt, sokat kellett innom, és akkor már vacsorát is ehettem (kiflit meg kakaót). Sokszor keltem fel inni, de minden rendben ment. Ma Szombat van, kettőt kellett bent aludnom a kórházban (Székesfehérvár), szóval ma reggel jöttem haza. Mára már eléggé fáj, de felkészítettek, hogy egyre rosszabb, majd egyre jobb lesz a helyzet. A seben zöldes-fehéres váladék van, ami aggasztott, de az orvos aztmondta, hogy úgy néz ki, ahogy ki kell neki. Sokat pihenek, iszok, és eszek amit csak tudok. Sok szerencsét mindenkinek aki ez előtt áll!☺️
(Btw én 6 óránként veszek be vízben oldódó Cataflam-ot, főleg evés előtt hasznos)

[ Szerkesztve ]