Halihó! Nem tudom, még olvassa-e bárki ezt a fórumot, de én már bánom (bevallom őszintén), hogy műtét előtt elolvastam mindent itt, mert jól megijedtem. Mindenesetre gondolom mások is felnéznek majd ide a műtét előtt, így leírom, hogy velem hogy s mint volt, hogy jutottam el a műtétig.
Most 25 éves vagyok, és 4-5 évvel ezelőtt volt egy durva mononukleózisom, ami után nagyon csúnyán hegedtek be a manduláim (pici lyukak keletkeztek rajtuk), és úgy neveztem őket, hogy "holdkráterek". Ezt követően nem volt gyakori a tüszős mandulagyulladásom, viszont másfél évvel ezelőtt elkezdett fájni a vállam és 1 éve iszonyatos hajhullás kezdődött nálam. Az addig dús hajam felét kb. sikeresen kihullattam 1 év alatt. Amit még megemlítenék, hogy a lyukak a mandulákon egyre nagyobbak lettek, és folyamatosan pici mandulakövek keletkeztek ezekben a lyukakban, amik kellemetlen szájízt okoztak.
A gégészek mindig ellentmondtak egymásnak; valaki azt mondta, hogy ki kell szedni, valaki azt, hogy nem kell. Én eldöntöttem, hogy márpedig szedjük ki: szeretném, ha nem kopaszodnék meg 25 évesen nő létemre, nem lennének mandulakövek, és nem fájnának az izületeim.
Januárban lett volna a műtét, de sajnos egyéb eü. probléma miatt elmaradt. 2020 augusztusban kaptam egy jó kis tüszős mandulagyulladást (amire azt hittem, hogy mandulakövek, mivel NEM FÁJT MÁR, a házidokim mondta, hogy tulajdonképpen halottak a manduláim, ezért....). 3 hétig szedtem antibiotikumot, mire eltűntek a tüszők. Elmentem, kértem időpontot, és .... október 20-án műtöttek a Szent Imre Kórházban, Budapesten.
Műtét napja:
Bementem, első voltam, altatás, felkelés, minden fasza. A COVID miatt látogatási tilalom, így inkább lelkileg volt megterhelő, hogy egyedül kellett ébredeznem, szenvedgetnem. Nekem az altatást követően semmi problémám nem volt: nem hánytam, nem szédültem, szóval ezt olcsón megúsztam. Azonnal kaptam Voltarent intravénásan, 2 órával ébredés után már ihattam, nekem sikerült estig 2,5 kancsó teát és vizet meginnom, ebédre még könnyű leveskét is kaptam. Fájt persze, de ami iszonyat zavaró volt, hogy a folyadék állandóan kifolyt az orromon. Éjjel semmit nem aludtam, de inkább a stressztől (rettegtem az utóvérzéstől), bár persze fájt is.
1. nap:
Reggel kaptam kenyeret, tejet és felvágottat, és a nővérkék erélyesen rám parancsoltak, hogy "enni kell, edzeni kell a sebet, különben utóvérzés lesz". Úgyhogy én fogtam magam, és eszegettem. Ami inkább érdekesség, hogy nekem is a nyelvgyököm fájt még nagyon, így nehezen tudtam forgatni az ételt a számban, és hát nyiiiiilván a torkom is fájt mint a fene. Hazaengedtek, írt fel a dokker Cataflam V-t (max napi 3...mondom lol). A fájdalomcsillapító bevételét követően fél órával ettem: zöldésglevest puha tésztával és vajas zsemlét párizsival. Egy étkezés nettó 1,5-2 órát vett igénybe. Az alvás maga pokoli, óránként felkeltem inni, és leellenőrizni, hogy élek-e még.
2. nap:
Hasonlóan telt mint a műtétet követő első nap, ettem-ittam, szedtem be a gyógyszert. A gyógyszer sem mulasztja el teljesen a fájdalmat, csak elviselhetőre csökkenti. Ezen az éjszakán, tehát a 3. napra virradóan úgy keltem, hogy most biztos meghalok, olyan fülbe sugárzó fájdalom "érkezett meg".
3. nap:
Fülbe sugárzik a fájdalom, igencsak fáj, de fájdalomcsillapítóval túlélhető. A lepedék a seben nagyon nagy, nem tudom, hogy ez normális-e. Amúgy szorgalmasan eszem, iszom. Nekem a barackos ice tea (nem hidegen) nagy barátom, illetve a zöldségleves-zsemle kombó is tökéletesen működik, és nagyon kívánom a tejet (pedig sosem voltam nagy tejkedvelő). A zsemle időnként megakad a garatban, olyankor kortyolni kell egy kis folyadékot és nagyot nyelni.
Eddigi meglátásaim:
- nem tudok normálisan beszélni, fáj is, ha beszélek >>> majd jelentkezem, hogy ez mikor áll be;
- iszonyatosan idegesít, hogy sokszor az orromon jön ki a folyadék / félrenyelek és megfulladok;
- köhögtem és tüsszögtem is már, szerencsére nem okozott semmilyen problémát;
- javaslom a dinnyés/gyerekrágót, mert serkenti a nyálképződést, finom is, és így egyrészt többet kell nyelned, másrészt addig sincs dögszagú leheleted ;
- a nyaki nyirokcsomóim duzzadtak, úgy nézek ki, mint egy kis tokás malac.
Amit az én dokim mondott:
- enni és inni KELL (nem pépeset, rendes kaját jól megrágva, hogy ne legyen utóvérzés);
- akkor van utóvérzés, ha megerőlteted magad ill. egyszerre szakad le a sebet fedő lepedék (ezért kell enni, hogy fokozatosan kopjon le róla a cucc + inni is ezért kell, hogy ne száradjon ki és "zuhanjon le a cucc");
- a fájdalmat így jellemezte: "egy hét befelé az erdőbe, egy hét kifelé az erdőből" (én ezért hálás vagyok, hogy nem hitegetett);
- 3.-4. naptól lesz iszonyatosan fájdalmas > fülbe sugárzó fájdalom (ezt tapasztaltam is már);
- rágó segít a nyálképződésben, úgyhogy rágózzak (ezt alátámasztom).
Október 27-én megyek kontrollra, még jelentkezem a további tapasztalatokkal. Egyelőre azt tudom mondani, hogy tényleg nagyon rossz, iszonyat nyomorultul érzi magát az ember, de azért túlélhető. Én azzal győzködöm magam, hogy milyen menő lesz majd az unokáimnak azt mesélni, hogy "nagyanyátok egy világjárvány idején műtette meg magát". Kitartást mindenkinek, aki még a műtét előtt áll és fél! Nem kell, az orvosok és a nővérek vigyáznak ránk, otthon pedig követni kell az orvos által előírt tanácsokat (ill. engedd magadnak is kitapasztalni, hogy mi esik jól és mi nem...pl. nekem a fagyi nagyon-nagyon nem esett jól).