Sziasztok! leírom az Én történetemet. Gyerekkorom óta mandulagyulladással küszködtem, gyakran begyulladt de antibiotikummal kezelhető volt. A gyerekorvos, és később a háziorvos kezdetben nem javasolta a műtétet, szóval Én is halasztgattam. Kb.25 éves koromtól viszont komolyabb gondjaim is lettek emiatt. A gyulladás ráment az ízületeimre, 3-4 havonta begyulladt a mandulám. Végül is még 5 évig tűrtem ezt az állapotot, de tavaly már szinte minden héten beteg voltam, ráment a gyulladás a fülemre, a nyirokcsomóimra, a fogamra. Minden doki egyértelműen a mandulával hozta összefüggésbe ezeket a tüneteket, szóval rászántam magam a műtétre. A Szegedi Klinikán műtöttek altatással (31 éves voltam). Reggel jelentkeztem a betegfelvételnél, felvették az adataimat, kaptam egy nyugtatót mert magas volt a vérnyomásom, majd kaptam egy ágyat és vártam. Arról volt szó hogy Velem kezdenek 9 órakor, de sajnos az orvosnak közbe jött egy másik műtét szóval délután 4-kor szóltak, hogy az enyém elmarad. Következő reggel 9-kor jöttek értem és elvittek a műtőbe. Ébredés után fájdalmaim csak nagyon minimálisak voltak, egy-két órán keresztül oldalamon fekve folyatnom kellett a vért ki a számból. Kaptam infúziót, később pedig teát kellett innom. Délután már felkelhettem, ehettem fagyit, ami nekem személy szerint nem esett jól, ezért a lábadozás alatt sem ettem. Este már fájdogált a seb a torkomban, de tudtam aludni. Reggel ennem kellett kenyeret vajjal. Nem nagyon sikerült, de próbálkoztam óvatosan. Végül hazaengedtek délután. Otthon az evés nagyon nehezen ment, szinte levesen kívül semmit sem tudtam lenyelni, de rengeteg folyadékot ittam. Mivel az egyik mandulám gyulladt volt, amikor kivették, ezért erős antibiotikumot kaptam a Klinikán is, és otthon is szednem kellett. Emellett vérnyomás-csökkentőt, és ha fájt, cataflamot. Nem tagadom, elég fájdalmas volt cataflam nélkül az élet, de 3 óránként szedtem. 3. napon, éjszaka bevérzett az egyik sebem, hívtunk mentőt, ameddig kiértek, jegeltem. Bevittek a klinikára, ahol elállították a vérzést és újra felvettek az osztályra. Következő nap délután hazaengedtek, mert nem volt semmi gond. Aznap éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. A mentő újra bevitt a klinikára, de sajnos nem tudták elállítani a vérzést, szóval vittek a műtőbe és elaltattak. Elvileg újra elégették az ereket a torkomban. A műtét után nagy fájdalmakkal ébredtem és egész nap szenvedtem. Még a teát sem tudtak lenyelni, szóval 2 napig infúziót kaptam, 3. napon hazaengedtek. Úgy nézett ki a dolog, hogy már nem lesz baj, a lepedék is szépen vált le, de 5 nap múlva éjszaka újra bevérzett ugyanaz a seb. Mentő, klinika, altatás. Próbálták egy öltéssel véglegesen elállítani a vérzést. Az altatás után egy szondával az orromban ébredtem. Az elkövetkező 2 napban ezen a csövön keresztül tápláltam magam, a vége a gyomromban volt (fecskendővel tápszert). 3. napon kivették a csövet és utána óvatosan ehettem, ha tudtam. 5 nap után hazaengedtek és még két hét lábadozás után túl voltam a bevérzés veszélyén. Én úgy gondolom, hogy mindent megtettem, amit az orvosok előírtak, szedtem a gyógyszereket, 5 hétig a lakásból nem tettem ki a lábam, nem emeltem, alig mozogtam, csak feküdtem. Nagyon vigyáztam, főleg az első bevérzés után, mégis megismétlődött még 2-szer. Azt is fontos leírnom, hogy az ápolók és az orvosok, akik műtöttek, nagyon készségesek, lelkiismeretesek voltak, mindent megtettek ami Tőlük tellett. A mai napig nem tudhatjuk, hogy mi volt a konkrét oka az utóvérzéseknek. Az orvosom szerint talán nem altatással kellett volna csinálni a műtétet, de előfordulhat, hogy a magas vérnyomásom volt az ok, de azt beállították a Klinikán az első bevérzés után. Most, közel 6 hónappal az első műtét után, a következő gondjaim vannak még: a szájpadlásom lágy része (nyelvcsap stb) a műtétek után összeszűkült, és ez nem állt helyre, szóval a mai napig nehézkes az evés. Ha nem áll vissza a rend a torkomban és fél év múlva is zavarni fog, akkor plasztikázni kell/kellene. Néha begyulladnak a sebek is, de mivel tél van, ezért ráfogom a hidegre. Összességében azt kell mondanom, hogy nem mennék neki újra a műtétnek, de kizárólag a sok komplikáció és szenvedés miatt. Szerintem Én csak 1 vagyok 100-ból, aki így járt. A klinikán is mondták, hogy nem gyakori az Én esetem, szóval bátran vágjatok bele. Az kétségtelen, hogy utána megszűnik a folytonos gyulladás, az ízületi gondok stb..szóval megéri. Ha bárkinek tudok segíteni, akkor nyugodtan írjatok.Sajnos elég tájékozott lettem ebben a témában. Kitartást kívánok mindenkinek!