/ BFI (Black Frame Insertion ~ fekete képkockák közbeszúrása).
Ezt LCD kijelzőknél a háttérvilágítás villogtatásával érik el (készülék és beállítás függvényében 120-480Hz közt akár többféle aktív/fekete arányban), a jelenlegi OLED-eken szó szerint pakolnak be teljes értékű fekete képkockákat az anyagba (nincs külön finomabb impulzus vezérlés). Így jobban hasonlít a mozgás megjelenítése a PDP-kéhez (és visszanyúlóan a CRT-kéhez), de ez magával hozza azt is, hogy akik érzékenyek a villódzó fényekre (pl. epilepszia hajlam, vagy puszta pszichológiai intolerancia), de legalább is nincsenek hozzászokva, azok számára kifejezetten zavaró (akár elviselhetetlen) lehet (legalább is míg megszokják - ha akarják és sikerül).
A 120Hz plafon miatt OLED-eken csak néhány arány áll rendelkezésre:
48 (2x24 eredeti) + 72 (fekete) >>> pl. a Sony A1 24Hz bemenet >>> sajnos túl zavaró
72 + 48 kiesik, mert folyamatában zavaróan akadozó lenne: egymást érő aktív kockák
50 + 50 >>> (100Hz-re áll be a panel) sajnos túl zavaróan vibrál (mint a 48+72)
60 + 60 >>> minden 120 után váltott sorrenddel folyamatos a 24Hz is (60Hz-hez trükközni sem kell), és van akinek már nem zavaró (nem látja bántóan vibrálónak), így gyakorlatilag az most az egyetlen használható mód (már akinek...)

Itt megjegyzendő hátrány még a fényerő felezése, ami SDR módban és sötét szobában nem gond (kompenzálható a beállításokkal), de világos nappaliban már esetleg az lehet, HDR-nél pedig mindenképp feltűnő (még akkor is, ha nem zavaró), hiszen ott soha nincs "túl magas" csúcsfény (legalább is mai eszközök korlátain belül).

[ Szerkesztve ]