Jé, megint eltelt rengeteg idő, mióta utoljára írtam. Igazából most sincs kedvem írogatni, de azért tömören felvázolom az eseményeket, amik az uccsó post óta történtek:

A nejem nyaggatott, hogy költözzek haza, mert nem fizetett jól a melóm, ennyiért nem érdemes kint lenni, így hát hazaköltöztem.
Eladtam a kecskét, mely keresztségben a Turcsi nevet kapta a nejemtől. Kép róla egyel feljebb.
Három hónapja itthon vakarózok német munkanélkülin. Lassan lejár, már lesem az új melóhelyeket. Talán nem reménytelen.
Vettem egy másik kecskét, egy évvel öregebb mint a Turcsi volt, ő a Fulladás nevet harcolta ki magának. Beleöntöttem egy fazék pénzt, most már kezd autó lenni. A két kocsi közt ég és föld a különbség, a régi javára.

Ahhoz képest ez egy halom fos. Inkább sütöttek volna pizzát ezek a büdös olaszok, minthogy kocsit terveztek.
Az itthon, heréskedéssel eltöltött idő, és a mértéktelen zabálás hatására sikerült egészen 179 kilóig püffedni. Faluhelyre nem mentem, féltem, hogy megyek a kolbászba.
Elkezdtük megint asszonypajtással az Atkins-diétát. Cirka másfél hónap alatt lepasszoltam 10 kilót, így most 169 körül mozgok. Persze ez is sok, folytatom a fogyást.

Zárszóként pár kép az új kecskéről:

[ Szerkesztve ]