Megint eltelt majdnem 3,5 év. Azóta a történések a következőek:
A német munkanélküli lejárta utáni napon el tudtam helyezkedni egy autóalkatrészt gyártó cégnél. Istenem, de egy okádat hely volt. Az első munkanapon tudtam, hogy ott nem lesz nekem karrierem, menekülök, amint lehet.
Nem egészen 3 hónapot voltam itt, még a próbaidő lejárta előtt lepattantam.
Átmentem a szipkagyárba. Azóta is itt dolgozok, csak közben főnök lettem. Odatettem magam. Melóztam becsülettel, minden rám bízott feladatot elvégeztem. A főnököm ezt látta, és díjazta. Most azt a pozíciót töltöm be, ami az övé volt, mikor odakerültem.
Közben megszületett a kislányom.

Egészen megváltozott az életünk. Lassan 4 hónapos lesz. Tündérbogyóvirágszál. Imádom!

A szekeret is lecseréltük egy 307 Break-re:

1.4 HDi, 68le. Gyenge, alulmotorizált nagyon. Viszont beéri 5 literrel, és még sosem robbant le, semmi komoly nem pusztult el benne. Megbízható.

És majd' elfelejtettem; elvégeztem egy iskolát két röpke év alatt. Ipari gépész lettem.
Megvan minden nagyjából: jó az életem, elégedett vagyok. Már csak egy tanya kéne a semmi közepén, ahol nincsenek szomszédok.