Én egy régi barátommal játszottam rengeteget régen. Nem voltunk valami tehetségesek. Jobb napokon volt rá mérhető sansz hogy a kívánt szektort eltaláljuk, de egy szándékos dupla vagy tripla elég komoly lokális sikernek számított Ennek megfelelően -mivel a nyilankénti átlag eléggé közelítette a statisztikai 10-es közepet- nem sok értelme volt többszáz pontról indulni, csak a végjátékra koncentráltunk, 101 pontról. A játék neve hivatalosan: ''Ein hundert und egyoá punkten missing to go''
Mi egy Harrows fűtáblát nyúztunk, pár szet szintén harrows nyíllal. Tényleg érdemes venni rendes táblát, egyáltalán nem túl drága, nagyon sokáig jó, és össze sem lehet hasonlítani a papírtekercselt táblákkal (olyan is volt előtte, de szanaszéjjel dobáltuk).
A falat annyira gyakran nem találtuk el, később pedig egy régi Lingel szekrény ajtajából készítettünk echte Lingel logós táblaszekrénykét, de a drótokról meglepően gyakran visszapattannak a nyilak, és a földön sokszor csúnyán kicsorbították a hegyüket (és a burkolólapot is ), inkábba tábla előtti talajt kellett valamivel védeni.