Apudéhoz hasonló sztori: elvittek egy lőtérre, az aktuális kedvesem volt a lövészetvezető. Kérdezte, hogy mivel szeretnék lőni. Mondtam, hogy pisztollyal. Na, mindenkiben megfagyott a vér. Én meg csak lestem, hogy mi bajuk van. Kiderült, hogy az nem pisztoly, hanem maroklőfegyver, becenevén kisvas.

Szégyellem bevallani, de ezeknek az előítéleteknek van alapja. Láttam már olyan női vezetőt, hogy két napig nem mertem utána kimenni az utcára, és csak kanyarodott. A barátnőmis elég érdekesen adja elő ezt a vezetés témát. Egyszer felajánlotta, hogy elvisz. Úgy 100 méter után szóltam, hogy akko rmost álljunk meg, és vagy én vezetek tovább, vagy inkább sétálok. Gondolhatod, volt hiszti. Erősen meg is voltam hatódva, de élve akartam hazaérni.

Vizet nem tudok szerelni, de arra képes férfiember hiányában a nyaralóban én zárom el és nyitom ki a vizet (főcsap elzárása, egy kis szifonszerelés, ilyesmi).

Technikai téren én csak az androidban vagyok viszonylag otthon, a többi rendszer nem jön be, úgyhogy azokkal nem foglalkozom.

"Mi palik mindig egy külön félelemmel teli csodálattal tekintünk azokra a hölgyekre, akik jajjajj helyett..." Köszönöm a többi kétlábú nevében is.

Ha ez az iromány tetszett, akkor tekintsd meg az "Android? Azmiaz?" címűt is, az talán még viccesebb.