Gyerekkori szomszédunk másfél -akkori- átlagbérért vett BMW-t, mert az volt kábé élete vágya, miközben az átlagbért sem kereste meg. Rendszeresen lehetett aztán látni minden hónapban, ahogy maga szerel valamit rajta. Nem mondanám, hogy mentálisan baj volt vele, illetve egy ilyen kategóriába sorolás szerintem nem olyan egyszerű dolog.
Nálunk is vannak egyébként olyan autósok és motorosok, akik éjjel nyomnak nagyon hangos gyorsulási versenyt a mellettünk lévő négysávos úton, és kedvem lenne néha golfütővel megsimogatni a fejecskéjüket, de mégse mondanám, hogy feltétlenül torz az énképük, vagy feltűnési viszketegségben szenvednek, stb. Nem kizárt persze, de nem is biztos.

Egyik ismerősöm nyáron például rólam gondolta, hogy túlzásba estem, mikor meglátott egy ilyen ingben. Azt mondta, nagyon bátor, de láttam rajta, valójában arra gondolt, ez botrányosan sok, mondhatni a normálison túl helyezkedik el. Holott nem olyan egyszerű meghatározni, mi számít normálisnak, illetve az sem biztos, hogy a konvencionális mindig jót tesz az ember lelkivilágának. Lehet, nyárra rendelek egy ilyet is.

[ Szerkesztve ]