csak mert nem mi küzdünk egyedül ezzel:

katt a klasszikusra: Fuck the fucking fuckers
(nem árt angolul érteni hozzá)

-"hallottad b+, hogy..."
-"képzeld b+, az volt...."
-"láttad azt a pasit b+...."
Most tényleg csak én találom ezt visszataszítónak?

Nem. De amúgy én is nagyon rondán beszélek sokszor. Nem is tűnik fel általában, csak akkor, amikor egyébként olyan a társaság nagyja, hogy ők meg nem. Na, olyankor szoktam elszégyellni kicsit magam... de amúgy ez valamiért "jön", mondhatni nem szándékos. Valószínűleg megszoktam, de nem tudom miért alakult ki.
Viszont, ha dühös vagyok, akkor igenis jól esik egy g*cinagyot káromkodni b+.

Ja, de ezzel nincs is gond. Néha tökéletesen ki tudja fejezni az érzést. Igy könnyebb kommunikálni.

Bazdmeg.

Szerintem sincs vele gond, mindent a maga helyen hasznaljunk. Lehet a kollegakkal az irodaban, uzemben el lehet igy beszelgetni, a fonokkel mar nem feltetlen kell bazmegolni, kiveve, ha o is hasznalja. Vagy epp forditva.

[ Szerkesztve ]

A problémakört annak idején mi is boncoltuk barátaimmal és nagyjából a következőkre jutottunk:

Első körben mindenképp visszavezethető a neveltetésre. Anno nekem se anyám, se apám sőt a tanáraim (szüleim annak idején még fel is hatalmazták őket) se voltak restek egy jó nagy pofont lenyomni. Persze annak idején koránt sem tetszett a dolog, de utólag visszagondolva teljesen igazuk volt, mert ha a szép szóból nem ért a gyerek, akkor valamilyen módon nyomatékosítani kell neki a dolgokat.

A másik meghatározó tényzőnek az iskolázottságot tekintettük. Persze mondanom sem kell nem olyan árnyalt a dolog, de sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy egy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező ember képes sokkal választékosabban kifejezni magát.

A harmadik és egyik legérdekesebb dolog a környezet. Ez rendkívül nagy formáló erővel bír és képes akár egy jó nevelést kapott gyerekből is egy "mindenmásodikszavab+" embert kreálni. Persze reverz folyamat is megfigyelhető, hiszen hamar kilóg egy viszonylag homogénebb közegből az oda nem illő ember.

Erre a könnyebben tudunk kommunikálnira még azt tudom írni, hogy faterék annak idején, mikor többen beszélgettek, b+-ozás közben nagy előszeretettel markolászták a farkukat, amit máig nem értek miért....

A magukét vagy egymásét? Mert az azér' nem mindegy.

Természetesen a sajátjukat, bár, mikor nem voltam ott ki tudja........

Megnyugtató. Ismertem egy társaságot akik egymásét fogdosták italozásos bmegelés közben. Az eredete, hogy volt valami védő aki szabadrúgáskor rámarkolt a szomszéd csomagra. Vicc lett belőle aztán meg már nem. Később én sem iszogattam velük sokat csak távolról szemléltem az örömüket. Nyilván aki nem látta a meccset az furcsálta a helyi szokást.

Érdekes szokás, az biztos.
Pár éve nálunk, a fiatalabb haverok, ha összefutottak, kézfogás+puszi, mi kicsit furcsán néztünk rájuk. De mára kinőtték.

Na ez a férfipuszi is kiakaszt gecc....