A problémakört annak idején mi is boncoltuk barátaimmal és nagyjából a következőkre jutottunk:

Első körben mindenképp visszavezethető a neveltetésre. Anno nekem se anyám, se apám sőt a tanáraim (szüleim annak idején még fel is hatalmazták őket) se voltak restek egy jó nagy pofont lenyomni. Persze annak idején koránt sem tetszett a dolog, de utólag visszagondolva teljesen igazuk volt, mert ha a szép szóból nem ért a gyerek, akkor valamilyen módon nyomatékosítani kell neki a dolgokat.

A másik meghatározó tényzőnek az iskolázottságot tekintettük. Persze mondanom sem kell nem olyan árnyalt a dolog, de sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy egy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező ember képes sokkal választékosabban kifejezni magát.

A harmadik és egyik legérdekesebb dolog a környezet. Ez rendkívül nagy formáló erővel bír és képes akár egy jó nevelést kapott gyerekből is egy "mindenmásodikszavab+" embert kreálni. Persze reverz folyamat is megfigyelhető, hiszen hamar kilóg egy viszonylag homogénebb közegből az oda nem illő ember.