Ott van elszúrva, hogy a felnőtté(?) érett ember, aki szülővé is lesz elfelejt gondolkodni és empatikusnak lenni. Saját magával empatikus, a gyerek katalizátor a történetben csupán. Ha nem felejtene el, tudná, hogy az újszülöttnek minden vicc új, így a halált sem volna szükséges teherként a nyakába aggatni (tragédiaként tálalni), ostobábbnál ostobább hazugságokkal köríteni meg mégkevésbé. Komoly drámák forrása lehet persze, de az már egy felnőtt korban való, sok emlék és érzelem akár szövevényes szálainak való elvágódását jelenti, a gyerek kondíciója ez irányban viszont alapvetően rosszul van belőve, ezt állítom, mivel projektál a drága szülő. 1-2 gondolkodni és beleérezni tudó/józan paraszti észen alapuló pedagógiai vénával rendelkező akad csak, aki felülvizsgálja a néplélek adta, automatikus képleteket. Mindig fenn tudok akadni azon, hogy ennyire elfelejtődik a gyerekkor és hogy az átvettség van szinte csak kizárólag, ráadásul örökítve is, úgy az igazi.