Fura dolog ez a covid. Emlékszem tavaly februárban még Hallstattban kirándultunk, amikor jöttek a hírek már, hogy elkezdett terjedni a világban.
Aztán hozzászoktunk, talán azt gondoltam már el sem kaphatom. Jó helyzetben vagyunk, mert a cég engedi a home officet, október óta bent sem voltunk az irodában, a tavaly nyári nyitás alatt is viszonylag keveset kellett. Talán el is bíztuk magunkat, még egy augusztusi nyaralás is belefért, ott sem kaptuk el.
Oltásra regisztráltunk már az elején, maszkot mindenhol használjuk, kézfertőtlenítő az autótól kezdve a drónos táskáig mindenhol van.
Sokáig szerencsés voltam, családban sem lett érintett senki eddig.
Aztán az első jel ott jött, amikor egy külsős kolléga harminc pár évesen belehalt. Ott valami változott, talán elkezdtem félni.
Aztán kb. április elején elkaptam. Először nem akartam elhinni, vicceltem vele. Jó szar 2 hetem volt erre a viccre. Megúsztam a kórházat, csak pár este volt, amikor gondolkoztam a mentő kellene dolgon, egy összeesés (valószínű csak a cukrom ugrott le, 4 napig nem sokat tudtam enni). Ezt senkinek sem kívánom, nyilván picsogok is, mert évek óta beteg sem voltam, de aki még nem esett át rajta ne is akarjon.
Maradtak tünetek: se szaglás, se ízlelés, némi köhögés, véletlenszerű izomfájdalom.
Közben megjött az oltás behívóm, 3 hónap múlva jó is lesz