Várható volt. Ha engedik, az emberek mennek. Szerintem egy nagy kísérlet volt ez, most nézik majd bőszen a számokat, aztán ha nem lesz rosszabb: "na látjátok", ha meg rosszabb lesz, az n+1-ik zárás/szigorítás már fel se fog tűnni.

Csak remélni tudom hogy ez a nyitás nem fog olyat eredményezni, hogy triázsolni kell egy "nahát mégis elkaptam" bulikázó és a magamfajta, 40 közeli magasvérnyomásos, vagy valaki más olyan helyett aki még mindig komolyan veszi a dolgot, de úgy ítélik hogy kevesebb esélye lenne.

#19Lord Myn sokan az elmúlt egy évben is úgy éltek.... aztán látod. El kell engedni (mármint az idegeskedést) mert attól nem lesz jobb hogy 10 év múlva kicsinál a stressz.

Én tudom hogy sose lesz ugyanolyan az életem, de meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat. Úgysem fogok már sose ugyanúgy nézni egy buszon a mellettem köhögőre, kicsit feszengve fogok beülni egy sörre a haverokkal, és amíg nem lesz oltás a gyerekeknek, +1 aggodalom a végtelen mellé a gyerekek miatt, dehát az élet ilyen.

+1 két oldala van a dolognak. Ha az emberekben lenne minimális felelősségvállalás, azt mondták volna (konkrétan volt ilyen kezdeményezés) hogy beugrok egy legdrágább koktélra a kocsmába hogy támogassam őket, aztán megyek haza (vagy el se megyek, mert az országom a világelső minden negatív adatban). Dehát "jajj egy éve be vagyunk zárva", az mindent elsöprő érv. Én veled értek egyet, szokás szerint csak azt tudom remélni hogy nem fog begyűrűzni semmi a családba, ha már egy évet kibírtunk. Azt nem mondom hogy "remélem nem fog érinteni", mert szerintem nincs olyan magyar család aki 1 vagy max 2 ismerős/rokon távolságra ne tudna halottról.

[ Szerkesztve ]