Nem a 20. században fordult az ember az ember ellen. Rajtunk kívül a többi emberfaj eltűnt az elmúlt 100.000 évben; mindenhol akkor, amikor mi odamentünk, ahol a másik faj élt.

Ahogy teret veszít a természet, és esély sem marad annak megismerésére
Ezt megint nem értem. Bár nem élünk napi szinten a természetben, emberiség szintem jóval többet tudunk róla, mint bármikor.
Az alapgond, hogy nem a velünk született természetünk szerint élünk. Ez a mezőgazdasági forradalommal kezdődött, ami egy csomó "betegséget" hozott (szó szerint is az állattartás miatt), ezért kultúrát kellett kialakítani. Ha megkérdezed, mikor éltem volna szívesen, akkor vagy a letelepedés előtt, vagy ma, mert a kettő közt mindig rosszabb volt, mint ma.

Másik ember a nyersanyag
Minden, antropológusok által vizsgált bennszülött törzs arról a szóról kapta a nevét, amit annak a törzsnek a nyelvén jelent az "igazi ember". Vagyis minden kis csoport magát tekintette igazi embernek, a többiekre meg lehetett lőni. Ez a 20. században is így ment az ausztrál őslakosokkal. A civilizáció kezdetétől pedig ebből lett a rabszolgaság. Szóval ilyenek vagyunk, de az erőszak folyamatosan csökken a világban, és nem csak a fizikai erőszak. Ehhez jólét kell, ahhoz pedig technikai fejlődés.
Előbb-uóbb most már fel kell ismerni, hogy el kell tolnunk a folyamatokat a fenntartható irányba.

A mai gondokra is igaz, hogy nem opció a hátrálás: új megoldást lehet csak találni rájuk, mert a régihez nem lehet visszatérni. Első körben a kapitalista gazdaságmodellt kéne lecserélni, ami az esztelen pazarlásból is visszavenne, ha nem a pénzt tekintenénk elsőszámú célnak.

[ Szerkesztve ]