Erről eszembe jutott egy olyan emlék, ami nélkül amúgy jól megvoltam eddig. Évekkel ezelőtt egy kolléga hozott be valami háztáji kaját magának. Máskor is tett ilyet, ez attól lett emlékezetes, hogy ezt a dobozt egy elegáns mozdulattal elhelyezte az asztala alá betolható kis fiókos irodaszekrényre és ottfelejtette.
Nekem tűnt fel az új életforma, mikor az asztala környékén valami nyomtatókábellel varázsoltam és meg is kérdeztem, hogy mi a dobozban az a mini biológialabor a mókás bojtokkal. Azt hiszem, valami hús volt körettel, de ez mindegy is.
A történet attól sokkoló, hogy úgy döntött a büszke tulaj, hogy ha már ilyen szépen növekedésnek indult a cucc, akkor ő ezt ilyen irodai háziállatként tovább fogja tartani megfigyelés alatt, de már az asztalon. Amikor valami új színt produkált, vagy megpróbálta felnyomni a tetőt, még dicsekedett is vele. Nevet adott neki (nem vicc). Azt hiszem Margit lett, de ebben már nem vagyok biztos. Kértük, hogy már vagy vigye haza, vagy dobja ki, de nem.
Margit ott feszített a kiemelt helyen.
Egy nap meguntam a dolgot, és kidobtam a cuccot úgy ahogy volt, mielőtt még továbbfejlődik és tanácsköztársaságot választ.