Maximálisan egyetértek, lásd #23.

Én is a magyar valóságban élek, én is végeztem fizikai és/vagy repetitív munkát, egész fiatal koromtól kezdve. Eleinte olyan kis naiv voltam, hogy kb. pironkodtam és visszautasítottam a borravalót (pl. metro újságot osztogattam, és az öreg néni adta a százast).

Aztán, én is voltam egyetemista, éltem fillérekből, és pont akkor végeztem a legaljább melókat, akkor úgy alakult, hogy azokért sosem járt borravaló. Ellenben ha úgy éreztem, hogy legközelebb a kedves anyukája cipelje fel a szekrényt a harmadikra ezért az órabérért, akkor nem az ügyfelet kezdtem el hibáztatni, hogy miért nem jattol, hanem mentem a diákszövetkezethez, hogy srácok, vagy megfizettek rendesen, vagy viszo'láttás.

Sőt, azt is értem, hogy ez is a "szakma" sajátossága, gratulálok, jól választottak, örüljenek, ha kapnak, de pl. a jattoló ügyfelek pozitív diszkriminációját még inkább proletár dolognak tartom.

Az is milyen hülyén nézne már ki, ha pl. a fejlesztő leszállítaná mondjuk a kész weboldalt, majd még ott toporogna a megrendelő laptopja mellett, várva 1-2 ötezrest