Mindkettő igaz. Csak azt felejted el, hogy értelmetlen ezt számon kérni a másik kettőtől, mivel a Win-nek meg a Linux-nak (ahogy már korábban is írtam) nem egy tucat konfigurációt kell tudnia kiszolgálni, asztali PC-nél, átlag notebook-nál a hardverelemek kombinációja jóval többféle lehet.

Ez teljesen igaz is, de bocsánat, hol kell, hogy ez érdekelje a felhasználót? Ha megvesz egy gépet ugyanannyiért, mint egy másikat, akkor nem várhatja el, hogy ugyanúgy működjön? Miért ne kérhetné számon azt, amiért fizetett?
Az vigasztalja a felhasználót, akinek nem működik normálisan a videódrivere, hogy hát, nem működik, de szegényeknek sokkal többet kellene dolgozni vele? Hát nem. Tény, hogy nehezebb megoldani, de ez nem lehet(ne) szempont egy gép választásánál! Ez minden gyártónak egyéni döntése, hogy hány gépet ad ki, és azt hogyan látja el szoftverrel.

(És ez ugye nem áll a Linuxra, mert ott ingyen kapod az oprendszert, nem "követelhetsz" semmit, cserébe óriási tudásbázis van mögötte, ha van egy kis affinitásod hozzá, ugyanúgy meg lehet oldani mindent.)

(#29) AxBattler: Viszont ez a sok Mac-es cikk bogarat ültetett a fülembe. Ehh, lehet hogy veszek egyszer egy használt darabot, és kipróbálom 1-2 hónapig, hátha...

Hehe, ezzel vigyázz, én egy iPod-dal kezdtem anno, aztán látod hova süllyedtem... Addiktív tud lenni no, de nem bántam meg.

[ Szerkesztve ]