Én is hasonló szegedi módszerrel főzöm a halászlevet, persze csak nagyon messziről hasonlóan

A hagymát dinsztelem, de nem olajon, hanem zsíron, apám nem állta az étolajat, így a zsír lett a tradíció.

Az átpasszírozandó halhúshoz is teszek paprikát, mert a paprikának idő kell, hogy az íze belefőjjön a halászlébe, ha csak a végén adom hozzá, akkor nincs ideje átadni az ízét. Legalább kétféle halból készítem a passzírozott sűrítményt (ponty minden része plusz szürkeharcsafej, ami bőven ad zselatint a sűrítményhez), de jobb, ha 3-4 féle hal is belekerül (a fenti kettőn felül törpeharcsa, ami elég szépen gazdagítja az ízt, plusz néha busa, aminek semmi íze, de nem drága és jól sűríti az alaplevet )

Nem patkót, hanem kétféle halfilét szoktam a halészlébe főzni. A ponty esetében a sűrítmény halészlévé történő felfőzése előtt szegedi módszerrel szálkátlanítom a gerinc feletti pontyhúst (kb. 1-1,5 mm sűrűségel a a húst a bőrig beírdalom, hogy átvágjam az Y szálkákat, majd 6-8 órára sóba teszem, a só szépen "feloldja" a szálkákat, ha nem tudom 6-8 óráig pácolni, akkor a sót kiegészítem szódabikarbónával, ez gyorsítja a folyamatot, de jól le kell a pácolás után mosni, mert fura íze lesz, ha rajta marad), így gyakorlatilag teljesen szálkátlan lesz a pontyhús vastag része is. Kerül nálam a halészlébe még nagy kockára vágott szürkeharcsa filé is, ezzel nem kell bajlódni, ez már eredetileg is szálkátlan

Mivel az asszony kimondottan szereti a halészlében a belsőségeket, így kerül bele az is bőven.

Nálunk a csípős/nemcsípős kérdést úgy oldom fel, hogy a főzés során fél liter levet kiveszek a nagy fazékból, abba belefőzök egy teáskanál saját termésű chilipaprikát, aki erősebben szereti, az tesz a tányérjába ebből chilis léből, ami nem szereti az erőset, az meg a nagyfazékból szed erőtlen halászlevet

Szóval aki rám hallgat, az úgy főzi a halászlevet, ahogy szereti, meg ahogy a családja szereti/megszokta