Hát pedig a legtöbb kölcsönhatás lokális. A víz fagyásakor is lokálisan meg el az energia a molekulákról. Ahogy a biz. paraméterek menti entrópiacsökkenés, úgy az entrópianövekedés is emergens kell legyen, vagyis in situ és lokális.

Azt kéne elkerülni, hogy megelőlegezést kelljen feltételezni a rendszer részéről. Kvantumszinten létezik ilyesmi, de makroszinten nem ismerünk hasonlót. Itt ugye valószínűségekről beszélgetünk: attól, hogy később nagyobb valószínűségű események történhetnek, a jelenben nem fog inkább megtörténni a kisebb valószínűségű esemény.

Az a gond, hogy nem ismerünk olyan átmeneti struktúrákat, amik kellően egyszerűek, hogy spontán összeálljanak, de már reprodukálják magukat. Nem ismerjük az utat a legeegyszerűbb élőlényig, mert az már túl bonyolult (DNS-e van stb.). De nem elképzelhetetlenek, pl. ismerünk vírusokat, prionokat is.

Tudtommal csak a nagyon kicsi, megszűnőben lévő fekete lyukak sugárzása (és így entrópiája) körül van még nyitott kérdés. Amúy a Hawking sugárzás megoldotta a problémát.

[ Szerkesztve ]