Én a fejfájást szoktam várni, hogy elmúljon. Más nehezen megy magától.
Sok irodalom van a különböző technikákról, amiket be kell vetni, hogy szép képeket kapj. Magam kb. 2 évnyi szabadidőmet áldoztam erre.
Szép feladatok vannak itt amúgy: pl. periodicitásvizsgálat, távolságbecslés, numerikus módszerek (Runge-Kutta), kódoptimalizálások.

Azok a képek, amik "jók" valamire, nem túl látványosak, ld. a tudományos publikációkat. Szép képeket azért érdemes készíteni, hogy lásd őket, közvetlen hasznuk szerintem nem sok van.
Újfajta gondolkodásmósok elsajátításával viszont mindig csak nyerhetünk, valamint a közvetett haszon előre pedig nem látható. Jó példa a részecskefizika. A részecskegyorsítóknál szerzett tapasztalat mire "jó"? Pl. ott született meg a web, ami ma az internetes forgalom jelentős részének ad keretet.

Fraktálokat olyan rendszerek tudnak produkálni, amik kaotikusan viselkednek, vagyis nemlineáris egyenltek iteratív ismétlésével állnak elő. Ld. pl. Mandelbrot-halmaz, ami az egyik legegyszerűbb fraktál.
Viszont nem a képek az egyetlen módja, hogy feltárjuk az ilyen kaotikus rendszerek viselkedését (pl. szabadsági fokainak számát) és kontrollt szerezzünk fölöttük. A szép fraktálok inkább csak melléktermékek, de adhatnak ötleteket a rendszerek analízisével kapcsolatban.
Amit leginkább tanultam a fraktálgenerálásból - a programozási ujjgyakorlaton kívül -, az a skálafüggetlen rendszerek által megkövetelt újfajta gondolkodásmód volt. Hagyományos gondolkodással mindig pofára estem, amikor automatizálni akartam a színezést, iterációszám állítást vagy egyéb paramétereket. Részben sikerült megoldani ezeket, de kézi felügyelet továbbra is kell a képek generálásához, a paramétereik beállításához.
Rengeteg kísárletet végeztem, és excelben függvényeket illesztgettem az eredményekre, hogy a fraktálgenerátor a munka egy részét elvégezze helyettem, ne kézzel kelljen mindent állítgatni. Részletek a FractalForums.org-on a nevem alatt.

[ Szerkesztve ]