köszönöm én is bent voltam a szülésen én is: durva, hogy előtte felfoghatatlannak tűnt, hogy órákat szenvednek bent egyes emberek, másoknak meg percek alatt megvan... délután 2kor mentünk be, néztek fájásokat, aztán 16:00 körül burokrepesztés, majd lett adagolva a szer, ami rendszerezi a fájásokat... együtt lélegeztünk ritmusra, hogy könnyebb legyen elviselni, mértem a fájások szaporaságát, stb... 20:00 körül döntött úgy az orvos, hogy nem fog átférni és császár... 20:33kor lett meg, ott lehettem, amikor a nővérek fürdették és nekem rakták először a mellkasomra hihetetlen és egész életre meghatározó élmény volt... 22:00 körül estem haza és akkor gondoltam bele, hogy egy teljes munkaidő eltelt a kórházban, közben pedig talán fél órának ha tűnt, annyira felborult az én időérzékelésem is... azóta is mindenből kiveszem a részem, amiből csak lehet... tej már az elejétől nem volt nálunk, tápszer van, ezzel ez még könnyebben megoldható... most asszony összeszedett egy jó torokgyulladást és elég rosszul van, előbb én vittem le a srácot babakocsiban levegőzni a szülés tényleg egyébként rengeteg vérről és fájdalomról szól... ahhoz képest, hogy utálom, ha előttem mást szurkálnak, simán viseltem én is az egészet, annyira dolgozott bennem is az adrenalin... de mondjuk előtte is már 4éve szerettünk volna babát, csak nem sikerült... a végén nekünk kellett hormonszert injekciózni, ami segítette a peteérést... ezt én adhattam be feleségemnek, eléggé kész voltam ettől is, de legalább szoktam a dolgot