van egy jó barátom, ugyanabba az általános suliba jártunk anno.
kering róla egy városi legenda szerű történet,
miszerint iskolakezdéskor a megszokott módon papírra kellett vetniük
legkedvesebb nyári élményüket.
Az övé a következő címet kapta: "Egy napom a dögkútnál".
A vicc az, hogy eddig igaz a story.
Innentől viszont két folytatása van, az egyik, hogy ötöst kapott rá (tudtommal ez a kamu),
a másik, hogy azonnal felhívták a szüleit emlékeim szerint ez a tőle származó,
hiteles befejezés, de majd megint rákérdezek alkalom adtán.

totál OFF, de hát a saját blogom ugye:
a patika állítólag megjavította a cw200-at, a flashmemória volt hibás,
és miután másfél hónapot ültek rajta, eltekintetnek a szervizelés díjától.
Azért állítólag, mert maga a lejátszó még nem ért vissza a Kornerbe,
csak a híre jutott el oda