Igazad van, ki mint veti keresztjét, úgy pogácsa.

A feltételezett sikeres, önmegvalósított, de öregecskedni kezdő szingli 35-38 éves korára ráébred, hogy van még 2-5 éve rálelni élete párjára, meggyőzni hogy most a legalkalmasabb az idő a gyermekük megáldására, és nagy hirtelen gyártani a csokravalót , vagy legalább mérhetetlen lepedőgyűréssel, és tudományos megalapozottsággal felettébb törekedni rá. Azaz vagy bevállalja, hogy már ismeretségi körből kerít egy alkalmas nemtúlagg legényt, és ha úgy esik megfogja egy babával, vagy tegnapra elkezd ismerkedni, és simán ki fog futni az időből.
Daliás 30 körüli hősünk viszont még simán elgondolkodhat, hogy elhívja azt a csinos barna 25 évest, aki a konditeremben mindig olyan szépen mosolyog rá, és épp a legutóbb odasúgta hogy (él-hal a) facér. Mondok jobbat, a sármos dzsigolónk 10 év múlva is megismételheti a korábbi manővert, korai ősz hajszálakat takaros vagyonkával elfedve (és bevállalva korkülönbség okozta rizikót, amit családfenntartóként részben csillapítani lehet), a hősnőnk ekkor viszont már csak a gyámhivatal prospektusát lapozhatja, hátha talál nem túl odakozmált prüntyőkét.

És itt sajnos rosszindulatúan utólag fel is tételeztem korkülönbséget a boldog ara irányába, pedig ez friss diplomás első projekt és veterán dev irányban is ugyanúgy működhet, ha nem is ugyanazok az erők passzírozzák össze őket.

[ Szerkesztve ]