Idézet az írásomból:

"Általában bőbeszédű, mondandóját azzal nyomatékosítja, hogy közvetlen eléd áll, az orrotok szinte összeér. Ha hátrébb lépsz, nem veszi a lapot, követ, ha kell, akár a falig, ahol már nem tudsz hátrálni.
A szép szóból nem ért. Hiába mondod neki, hogy ne közelítsen, lepereg róla.
Ha a mellkasa elé teszed a kezed, hogy ne közelítsen, félresöpri és már megint közvetlen előtted van.
Volt "szerencsém" hozzá. Csak úgy tudtam leszoktatni a gusztustalanságról, hogy miközben a mellkasa elé tettem a kezem, jó hangosan közöltem vele, hogy onnan is hallom, hogy mit mond, valamint céloztam áporodott szájszagára. Utolsó érvként azt mondtam neki, hogy hiába akar velem csókolózni, erre csak a feleségemmel vagyok hajlandó."