Előző autómat árultam pár évvel ezelőtt. 16 éves, kissé ütött-kopott, de műszakilag teljesen rendben levő Citroen Xsara volt.
Alaposan tájékozódtam a hasonló korú/állapotú használt járgányok ára után, és meghirdettem olyan áron, hogy a használtautó hirdetőn kategóriájában az egyik legjobb vétel legyen. Azt akartam, hogy hamar elvigyék, nem vágytam rá, hogy sok időt töltsek nézelődőkkel alkudozókkal.
Hirdetést felraktam, fél óra múlva (!) telefon, jönne, megnézné. Rendben. Találka város szélén. Körbenézés, kérdezgetés, próbaút. Elkezdi mondani, hogy hát ez nem úgy gyorsul, kormány félrehúz, és hasonló marhaságokat. Mondom cseréljünk helyet.....elengedett kormánnyal odaléptem neki, gyorsult rendesen, nem ment le az útról. Kérdem, hogy most akkor mi van? Mondott egy féláras összeget, hogy annyiért megveszi.
Erre én mondom neki, hogy annyiért nem eladó, de ha gondolja 2 ezerért visszaviszem a kocsijához. Ha nem tetszik az ajánlat, gyalogolhat. .....gyalogolt. (kb 500 métert)
Következő vevő elvitte alku nélkül.