Nekem az LiS volt az első ilyen stílusú játék amit játszottam. Elég erős kezdés volt. Teljesen berántott, két napig le se tudtam tenni. A 3. epizód végén telefon hívtam fel haveromat és őrjöngve kérdezgettem tőle, hogy ezt most komolyan nekem kell eldönteni?! Nem mellesleg Ő ajánlotta a játékot.

SPOILER:

A végén én Chloe-t választottam. A karaktere nekem nagyon pozitív irányba fejlődött. Az elején önpusztító volt és mérhetetlenül önző. Attól a ponttól, amikor többszörösen visszautazunk az időben, hogy találkozzunk vele a parti előtt és elmondjuk neki(nálam legalábbis) hogy min mentünk keresztül, hogy megmentsük, teljesen megváltozott. Olyannyira, hogy a végén már Ő is azt mondja, hogy hagyjuk őt mert a város sokkal fontosabb. Nem. Nekem nem a város volt a fontosabb. Cserébe a végén, ugyan azt éreztem szerintem amit ők. Túlélték, de ott motoszkált bennük, hogy a város viszont nem. Aztán, hogy Warrenékkel mi lett a kávézóban, kiváló kérdés.

SPOILER VÉGE:

Imádtam a játékot, a stílus, a zene nagyon elkapott. A keresgélős mászkálós részeket nem élveztem annyira, mint a párbeszédeket. Bár én alapból nem az az ember vagyok, aki egy sandbox játékban is mindent felfedez. Szeretem ha magával sodor a sztori és azt pörgetem, ahogy csak lehet.