Alapvetúően lehetne tudományos vizsgálni a szerepjátékos kultúrát, de annyi változója van ennek e dolognak, hogy évekig tartanának a keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok, mire ebből bármi szignifikánsat ki lehetne hozni. Ebből fakadóan nagyon sok szakember és pénz kellene hozzá. Annyira meg nem horderejű téma, hogy ténylegesen jelentőséget tulajdonítsunk neki. A problémák - saját megítélésem szerint - nem a játékból, hanem a játékosból fakadnak. A játékosok egyéni kiszakítása a helyzetből pedig teljesen új aspektusokat kívánna.
Ha valaki függő, és pont a szerepjátéktól, annak komoly okai vannak, és az a személyiségében rejlik, a függősége pedig tünet. Lehetne pl. a sci-fi filmek nézésétől is függő... Mégsem csinálnánk belőle problémát. A társadalom megközelítése általában az: az a probléma, ami szem előtt van és az utunkba áll. Ha a szőnyeg alá tudjuk söpörni, tegyük meg, mert így gazdaságos.
Meg is teszik...

Egyébként, magánvéleményem szerint, pont a játék és a fantázia természete miatt tud gyorsan függővé tenni. Ezek az emberi psziché sokkal természetesebb működési formái, mint pl. a logikus és analitikus gondolkodás. Abban könnyű tartózkodnia a tudatnak, ami természetesebb a számára... Ráadásul materiális síkon való tapasztalatszerzésekkel szemben könnyebb megoldás is a tudat számára. Testben létezni marhára fárasztó dolog. Rengeteg energiát kíván. Karakterben létezni tízed annyit sem kíván...
De ez egy elég komplex dolog, nagyon sok mindent lehetne ide mondani...