Jó volt olvasni az írásod, sok igazság van benne. 
Amivel vitatkoznék kicsit, az az, hogy én nem a Facebookban látom a mai fiatalok elkorcsulásának fő okát, hanem a családban. Nagyon sok gyereknél a szülők vagy elváltak, vagy folyton balhéznak, vagy nem figyelnek a gyerekre, ráhagynak mindent... És mivel otthon nincs aki foglalkozzon velük rendesen, barátokat akarnak szerezni. Ehhez viszont sokszor a változás vezet. Aztán hogy ebből mi lett, az látható a Facebookon.
Illetve elmesélnék egy dolgot, amivel együtt szeretnék hozzátenni egy plusz dolgot a témához. Ez pedig a Facebook emberi kapcsolatokra való hatása.
Van nekem egy ismerősöm. Még szakközép elején ismertük meg egymást, mint osztálytársak. Eleinte nagyon jól kijöttünk, nagyon sokat is beszéltünk, és sok mindent tudtunk egymásról. Aztán egyre több gond lett a Facebook okán. Míg a való életben látod a beszédpartneredet, addig itt maximum egy kis képecske emlékeztet rá, hogy vele beszélsz. Ennek okán nem látod a másik testbeszédét, mimikáját, nem hallod a hangjában az iróniát, a cinikusságot, ráadásul az embernek megvan az a ronda adottsága, hogy egy gép előtt sokkal jobban elengedi magát, hisz nem áll szembe vele a másik.Ezekből lesznek aztán a konfliktusok, félreértések, és a többi lépcsőfok. És akkor itt még hozzájön a többi ember hatása, és a szülők nevelése is.
Az évek során ezen a lépcsőn mi odáig jutottunk szép lassan, hogy ma már nem állunk szóba egymással. Ennek a dolognak pedig egy olyan eset volt a kegyelemdöfése, amit ha nem élek át, nem hittem volna el. Azzal vádolt meg, hogy beléptem az ő fiókjába, és olvasgattam a párja írásait, illetve "lájkjeleket küldtem neki". Tény, lett volna lehetőségem, mert belépve maradt a telefonomon. Ellenben én azt kikapcsoltam mikor észrevettem ezt. Bekapcsolni se tudtam volna töltő nélkül, mert a bekapcsológombja lassan 2 éve le van törve. Hiába mondtam el neki ezt, és hiába emlékeztettem, hogy indokom se lett volna, a Facebooknak jobban hitt. Elmondtam neki azt is, hogy ha én lettem volna, inkább beismerném, mert ér nekem annyit, hogy ne hazudjak. Ez sem hatotta meg. Szóval köszi Facebook.
Még így a végére egy kis fárasztó: Tudod mi a közös a "vagyok" és a "vok" között? Az agy.
Nem ez tehet róla! Ez csak egy csatorna hozzá, de viszont sok hasznos dologra is lehet jóhasználni, persze a napi örökérvényű igazságok linkelgetésén kívűl. Nyilván van egy réteg, aki ezt csinálja, de nagyon sokan kapcsolattartásra használják. Igen olcsóbb mint a telefon, ráadásul több személyt is elérhetsz egyszerre könnyedén. Igen túl kell lépni a szelfibetyárokon, megvan rá a mód.
![;]](/dl/s/v1.gif)
Amúgy meg egyelőre nem látok kritikát az általam leírtakkal szemben senkitől, szóval nem hiszem hogy olyan nagyon nagy baromságot írtam volna.
