Az egész írásról nekem is ez ugrott be, hogy a boldogság döntés kérdése. Aki mindenben ilyen rosszat lát, annak nyilván rossz az élete, aki mindenben a jót keresi annak jobb lesz az élete. Ez pont a gerléknél látszik, hogy azért ha arra koncentrálna, hogy mennyire szép dolgok történnek az ablaka alatt máris nem börtön lenne, hanem egy hely, ahonnan csodákat látni.
No mindegy, sosem értettem meg ezeket az embereket akik szerint mindig félig üres a pohár. Kaptak egy kis időt, hogy élvezzék, ha nem élvezik az az ő döntésük, senki másé.