"...visszamenni a múltba likvidálni Hitlert...."

1. Hatalmas a paradoxon. Ha likvidálod, nem kell visszamenni később. Ha nem mész vissza, nem változik semmi. Tehát vissza kellene menni, ami okafogyottá teszi a visszatérést.

2. Németország krízisben volt. a demokráciát ki sem tudták próbálni igazán, mert korán összeomlott a demokratikus alapokra épülő köztársaság.
Az emberek várták a jó királyt. Aki megmondja mit kell tenni Ha mindenki azt teszi, amit mondanak neki, gyorsan lesz jobb mindenkinek. Pontosabban a követő többségnek.
Az elején valóban jó király volt Hitler. A többség gyorsan került jobb körülmények közé. Az ámokfutás viszont megállíthatatlan volt.

A nagy kérdés az, hogy valaki nagyon vagy kicsit avatkozik be az életébe. Például Bécsben lehetőséget kap festészetet tanulni, mekkorát változna az életútja?

Illetve helyette másik diktátor kerülne hatalomra vagy lassan normalizálódnának a körülmények.
Ha más a diktátor, akkor változna a háború lezárása és mit jelentene ez számunkra.!?

Ennyit az elméleti kérdésekről.

Az teljesen biztos, hogy a németek technológiai ámokfutást rendeztek. Gyakorlatilag mindent előkészíttek, ami a következő évtizedekben megvalósult. A drogoktól, a lopakodó repülésig. Egyben ez is okozta a vesztüket. mellékhatás vizsgálat nélkül használtak teljesítménynövelő szereket.

Így van, az örök dilemma az, hogy az ember a kor gyermeke, vagy ő maga az, aki a kort befolyásolja és ezzel a történelmet alakítja. A modern és nárcisztikus énünk a másodikra szavazna, mert meg vagyunk győződve önnön fontosságunkról, de szerintem mégis az első áll közelebb az igazsághoz.

azért úgy tudom, hogy az ilyen történeteket a múltjából jórészt csak kitalálták, hogy felépíthessék vele az emberekben az instenségképet, azt hogy ő valami fontosra predesztináltatott...

de egyből ez a zseniális, nem hivatalos reklám jutott eszembe: [link]

Jelen történet egy fikció, vagy tézis. Nem is a személy hangsúlyozása volt a célom, hanem sokkal inkább, amit UnA is megfogalmaz fentebb. A súlypont a döntésen van és ezt fogom feszegetni a folytatásban is. Mert ha helyesen dönt valaki, akkor az nem is igazán szabad akaratú, azaz nem szabad döntés, mivel egyfajta kényszernek engedve (amit ráruház a neveltetés, világszemlélet, értékrendszer, vallás, életfilozófia, társadalmi normák) hozza meg a döntését, vagyis sokkal inkább döntéskényszer, vagy kényszerpályás a helyes döntés. Zanzásítva és indirekt módon, pedig az, hogy szabadon dönthetünk rosszul, ahányszor csak akarunk, vagy tudunk. Majd a történelem igazolja a döntést, vagy nem.

Azt hiszem én a magam módján a következőkkel magyarázom a sorsot (mások esetleg istennel):

antropikus elv
Heisenberg-féle határozatlansági reláció

És ne felejtsük ki Schrödinger macsekját sem.

Olvastam a többi írásodat is a külső oldaladon, és azok is jók. És érdekes gondolatmeneteket indíthatnak el.
Ehhez annyit, hogy én olyan történetet hallottam a "vezírről", hogy valaki gyerekkorában kimentette a fagyos folyóból.

Nem a tömeggyilkosok felelősek közvetlenül a fejlődésért, hanem az általuk kiváltott háborúk. Mivel valakinek mindenáron nyernie kell, muszáj nagy arányú fejlesztéseket eszközölnie. Tehát a háborús erőfeszítések miatt jelentős technológiai fejlődés következett be. Ha nincsenek ezek a tömeggyilkosok, akkor valószínűleg háború sem lett volna, amiből következik, hogy ez az arányú technológiai fejlődés elmarad.

Nem egy őrült zsarnokot mentett meg, hanem egy védtelen fiút. A jelen számít, a jövőben mássá is válhatott volna, van is erről egy film, amelyben éppen festőként felfedeznék, de ekkor már késő, elindult a politikai úton, amelynek sajnos jól ismerjük az állomásait.

A merci reklámban meg elüti az autó, mert a gyalogosvedelmi rendszer emberi életek mentésére lett kitalálva.

Azzal azért mindenki tisztában van remélem hogy Adolf nem nyírt ki senkit személyesen, megcsinálta helyette többszázezer más személy (német, osztrák, ukrán, olasz, magyar, francia, stb.) Ezek között sok olyan is volt aki ügybuzgóságból még túl is teljesítette az utasításokat csak hogy az 1000 %-os náci szerepében tetszeleghessen. Ezzel nem akarom a bajuszos felelőségét csökkenteni (nem is lehet), de azért csak rátolni az egészet eléggé mellélövésnek érzem.

Egy diktatúrában a diktátor felelősségét semmiképpen sem lehet elvitatni, egy pillanatig sem.

Csak azt akartam mondani ezzel, hogy egy diktátornak vannak ugye hívei is és attól hogy kinyírjuk a fönököt még nem biztos hogy minden megváltozik. Sokan úgy gondolják hogy ha Hitlert valaki elteszi láb alól korábban akkor minden másképp lett volna. Szerintem pedig nem.

[ Szerkesztve ]

"Azzal azért mindenki tisztában van remélem hogy Adolf nem nyírt ki senkit személyesen..."

Erős kételyem van ez ügyben.
Az első VH-ban aktívan harcolt. Nyilván gyakorlatot szerzett az életben maradásban. Később hirtelen felindulásból könnyebben meghúzni a ravaszt.
Nyilvánvalón nem voltam szemtanú, Ám a hatalomra jutása környékén nagytakarítást végzett a korábban nagy akadályokat emelő emberek között. Simán beleférhetett egy személyes látogatás is.

Az én véleményem szerint ha Hitler nem lett volna az, aki, nem sokat változott volna a történelem. Ő nem ok volt, sokkal inkább okozat. Az első világháború utáni megalázó békekötések, és nagymértékű gazdasági recesszió sodorta a konfliktus felé az országot. Revíziót akartak, visszanyerni a régi dicsőséget, és elégtételt venni azokon, akik "megalázták" a nemzetet. A háború volt az egyetlen lehetséges kimenetel, ha nincs Hitler, akkor ma Hanz-nak, vagy Ernst-nek hívnánk azt, aki ezt véghez vitte, ennyiben lenne más a téma