Így van.
Az is érdekes, hogy sokan realistán gondolkodnak és beszélnek, ám továbbra is érzelemből cselekszenek.

Nem teszlek marginálisan az tisztán (üres)optimisták táborába, mint hogy nem is ismerlek, de inkább ahhoz érezlek közelebbinek, míg magamat a másik csoportba teszem.
A kategóriaalkotás és a konklúziók hasznosak, de mindig kicsit kilóg alóluk a valóság. Ld. fizika és matematika: 2 éles példája annak, hogy valóság mindig több, mint amit mondani tudunk róla. :)

Amúgy jól mondják keleten: az ember 2 féle képpen viselkedhet: kompulzívan ("ösztönösen") és tudatosan. Ezen múlnak a dolgok, a többi csupán aktualitás.
Amíg ész nélkül élünk és hozunk döntéseket, addig mindig problémát fogunk csinálni megoldás helyett.
Hogyan döntenek ma a döntéshozók és az átlagemberek? Nem érzelemből? Valahogy az életnek mindig fájnia kell ahhoz, hogy kicsit nagyobb tudatosságra ébredjünk...