"Egy évvel ezelőtt kb. letört a fogamból egy darab, amire az előző fogorvosom (sokan dicsérték) azt mondta, hogy nem kell vele foglalkoznom." És számomra itt is veszítette volna el a hitelét egy fogorvos. Mi az, hogy nem kell vele foglalkozni? Okkal van úgy felépítve a fog, ahogy. Ez nagyjából olyan, mintha a karodon lenne egy csontig hatoló húsz centis vágás, amire azt mondanák, hogy nem kell vele foglalkozni.

Általánosságban elmondható amúgy, hogy az ember hajlamos elhanyagolni a fogait. Megmossa napi kétszer, és úgy van vele, hogy elég. Aztán elkezd fájni/vérezni, vár egy kicsit, hátha elmúlik, és ha így történik, akkor megint nem foglalkozik vele. Aztán egyszer csak arra eszmél, hogy leszakad a fél arca, és már csak a legvégső megoldás segíthet rajta, mert a kezelés már lehetetlen. Csak ugye mivel nem látszik annyira a fog, ezért könnyen a szőnyeg alá söpri az ember.

Nekem az elmúlt egy évem telt úgy, hogy törzsvendég voltam az egyik rendelőben. Amikor kezdtem a gimit, kaptam egy fogszabályzót, mivel eszméletlen girbe-gurbák voltak a fogaim. A fogorvos gondolkodott azon, hogy kiszedi két fogamat, hogy biztosan elférjenek az igazítás után is, mert elvileg dentális szempontból kicsi a szám, de végül megoldotta úgy, hogy ne keljen kihúzni semmit. Teltek az évek, és azt vettem észre, hogy sorra romlanak a fogaim. Persze a fenti bekezdésben taglalt procedúra szerint jártam el, nem nagyon mentem velük szakemberhez. Mondjuk ennek két oka volt, a kényelmes szőnyeg alá söprés mellett: egyrészt a magánorvos drága, másrészt az SZTK szörnyű. Egy alkalommal nekem kellett megmutatni a körzeti fogorvosnak, hogy mit kell néznie a röntgenen. Képzelhetitek a szaktudását...

24 éves voltam, amikor kiszedték a harmadik rágófogamat is, ugyanis a fogaimnak sorban halt el a gyökere. Mint kiderült, a fogszabályzó túlságosan is összeszorította őket. Aztán nagyjából egy éve úgy döntöttem, hogy elég volt a szenvedésből. Elmentem egy nagyon jó magánorvoshoz, és majd egy éves procedúra után ismét 31 foggal büszkélkedhetek (a 32. egy bölcsességfog lenne, csak úgy döntött, hogy nagy poén lenne 90 fokban megdőlve kibújni).

A lényeg, hogy a szájápolást nem szabad elbliccelni. Ez olyan, mint a magas vérnyomás, vagy az állandó több tíz kilós túlsúly. El van vele az ember, a mindennapi életére csak egy kicsit van ráhatással, aztán mire feleszmél, hogy tenni kellene valamit (általában valamilyen egészségügyi krízis következtében), már csak kezelni lehet a problémát, pedig el is lehetett volna kerülni. A dolgok anyagi vonzatáról nem is beszélve.

[ Szerkesztve ]