Ismerem azt a wc-mant, egyszer én is konfrontálódtam vele pont azért mert megrángatott egy külföldi hölgyet.
Az alapprobléma az, hogy van egy infrás belépő/vendégszámláló külön a női és férfi wc ajtaján is. A rendszer számolja az ott belépőket. Este stimmelnie kell a bevételnek az infrakapukon áthaladott felhasználók számának duplájával. (Ki és belépés.) Ha kevesebb, azt a wc-man fizeti a saját pénzéből.
A turisták, mivel turisták, hajlamosak az előtérben hagyni a kis és nagyméretű csomagjaikat a párjukkal együtt és felváltva igénybe venni a magasszintű szolgáltatást. DE! Ha valamelyikőjük feledékenységből visszaszalad az előtérbe aztán megint a csészéhez közelítene, akkor egy brióssal négyszer szakítaná át az infratartományt. Mivel a konfliktushelyzet kialakulásának pillanatában ez már háromszor megtörtént, a wc-man sehogyan sem jön ki jól a történetből. A verzió; minden rendelkezésre álló eszközzel és képességeivel meggyőzi vendégét arról, hogy újra belépődíjat kell fizetnie, B verzió; ő finanszírozza a "duplázókat". Rendszerint - jelentős erőfölény kivételével - az A verziót alkalmazza.
Az izraeli turista egészen egyszerűen nem volt felkészülve arra a kifinomult csúcstechnológiára amivel egy nemzetközi pályaudvaron találkozhat mikor ösztönösen a terhét kívánja letenni. Nem készült fel azokra a lokális nyelvi sajátosságokra melyek a vendéglátó ország földrajzi elhelyezkedéséből adódnak. Érkezése előtt képeznie kellett volna magát az úgynevezett "internesönel" dialektusból, mely tartalmazza a helyi nyelv, a német, az orosz, a török, a román, a szerb és horvát valamint a szlovák nyelvek és a testbeszéd, illetve egyes angol kifejezések sokszínű keverékét. Szerencsés, mert 160 forintért jelentős tapasztalati szintet lépett. Ja, nem. Ingyen.