Eért nem szeretünk mi nov. 1. menni mert csak tülekedés megy, annak meg semmi értelme. Inkább kimegyünk előbb.

Az meg, hogy kinek adsz pénzt és kinek nem az a te dolgod. Az adomány gyüjtőnek ezen nem kellene megbotránkoznia. Találkoztam már néhány adomény gyüjtővel. Néha adtam néha nem. De már nem csak az utcán állítanak le, hanem már a házunkhoz is becsengetnek.

Az elmúlt két napban nem voltak erős negatív tapasztalataim, de holnap még találkozhatok taplókkal. Sajna egy Debrecen-(Budapest?)-Ferihegy útvonalon sok emberrel összefutok, várhatóan nagy lesz a hétvégi sofőrök aránya.

A temetőben sok problémám nem volt a tolakodókkal (esélytelenek voltak javarészt a 153 kilóm miatt) de az utakon ami volt..... Kishijján elkezdtem ásni a lyukat magamnak nagyszüleim között mert az agyvérzés kerülgetett. 70-es táblánál 40-el parkolás a belső sávban kézenfogva a külső sávval, hogy még előzni se lehessen...tükör és index nélkül sávváltás hasonló tempóban (40) be elém mikor én haladok (60<).. ha rádudálok rávillogok még neki áll feljebb stb.... és akkor a napi rendszerességű dolgok hozzájöttek még. Én kész voltam.

Mi hamvasztottunk, ezért egy gyertyával otthon el is intézzük a dolgot. Nem hiszem, hogy azzal jobban tisztelnénk Papát, ha minden november elején kimennénk a temetőbe, szitkozódnánk magunkban, miközben szerzünk valahonnan egy csokor virágot, amit kishíján a földhöz csapunk mérgünkben.

Nem kérünk abból, ami mostanság megy, ugyanis ugyanolyan pénzvadászattá és tömegbetegséggé alakult az egész, mint a karácsony (mostanság azt is a kerti fenyőfával ünnepeljük, nem veszünk vágott fát)

[ Szerkesztve ]

Hasonlóra számítok holnap.

Megértem, valójában engem se a saját meggyőződésem vezet. Mindkét "ünnep" esetében van azonban olyan hozzátartozóm, akinek örömet szerzek azzal, ha végigcsinálom a "hagyományos" módon. Karácsonykor a kislányaim arca minden pénzt és fáradtságot megér. Ők még komolyan veszik, ahogy szinte mindenki tinédzser kora előtt.

a lényeg, hogy a pénztárcádat ki ne nyisd! mallorcán jártunk úgy, hogy valakinek adományt osztogattunk volna, anyám kereste az aprópénzt, erre a nő _belenyúl a pénztárcába_ és kiválogat néhány centet magának. Csak később vettük észre, hogy olyan 250-300eurót is "kiválogatott"...azóta soha senki.

Én úgy hallottam egy ismerőstől, hogy az, aki begyűjti az adományt kapásból lenyúl 30%-ot. Mármint úgy "lenyúl", hogy neki az jár, mint jutalék. Ezek után gondolhatjuk, hogy a szervezet, akinek gyűjt az is legalább annyit, ha nem többet zsebrevág. És ők tetszelegnek a rászorulók segítőiként... Elhiszem, hogy vannak tisztességes alapítványok, szervezetek is, de a sok lenyúló között nehéz felismerni a tiszességeseket

[OFF]

miért kell kimenni halottak napján a temetőbe?
miért pont akkor?
nem kötelező.

számomra szánalmas, ami ebben az országban a halottak napja körül zajlik.
Ilynekor mindenki egyből hudejó temetőlátogató, meg gondozó, meg odaadó megemlékező lesz, aki őrzi a halottai emlékét.

Nálunk anno ez nem szólt másról, hogy az egész város figyelte a másikat, és ha nem mentem ki, akkor megkérzdezték, hogy "jajjj, a **** hol maradt?" Otthon meg hallgattam, hogy milyen szemét szentségtörő vagyok, aki nem képest kimenni a temetőbe.

Hát ezen a napon biztos nem.
De az senkit nem érdekelt, ha kéthetente mindig elvégeztem a tennivalókat.
elvégre nem is azért megy ki az ember, mert valakit ez érdekel.
De akkor miért is mennek ki pont nov.1-én????
Pláne az, aki egész évben csak ezen a napon megy ki?

Elnézést. Számomra a nov. 1 szánalmas.

[/OFF]

egyébként meg a cikkírónak nincs joga felvonni a szemöldökét a temető körüli kizsákmányoláson, mert bár az pofátlan dolog, de a cikkíró is szerves része volt annak a tömegnek, ami köré a hiénák gyűlnek.

Olyan ez, mint puffogni a karácsony körüli felhajtáson, hogy már novemberben minden arról szól, de 60+100ezreket otthagyni az ajándékokra, vagy olyan ez mint puffogni a monika showra, de közben a kritizáló röhögve meséli, hogy ő is oda szokott kapcsolni, mert mien poénos is az.

Szóval ha valamit táplálunk, akkor legalább fogadjuk el morgás nélkül.
vagy annak van joga morogni ellene, aki nem megy a birkákkal együtt.

[ Szerkesztve ]

" .................. Mindkét "ünnep" esetében van azonban olyan hozzátartozóm, akinek örömet szerzek azzal, ha végigcsinálom a "hagyományos" módon. ................... "

most értem ehez a részhez.
Én nem tudom mit csinálnék egy ilyen helyzetben.
A karácsony megtartásával semmi gondom, de a nov. 1.............. :-/
nehéz ügy. Vagy eltűrni ezt az 1 napot vagy esetleg harag.
A hozzátartozó státuszától függ, hogy mit lépnék.

[ Szerkesztve ]

Lásd #27. Nem kötelező, de van, akinek fontos.
Számomra pl. egyáltalán nem szükségszerű, hogy a megemlékezés helyszíne a temető legyen. Se kéthetente, se november 1-jén.

"egyébként meg a cikkírónak nincs joga felvonni a szemöldökét a temető körüli kizsákmányoláson, mert bár az pofátlan dolog, de a cikkíró is szerves része volt annak a tömegnek, ami köré a hiénák gyűlnek."

Jogom biztosan van, szerinted talán erkölcsi alapom nincs, ha jól értem, amit mondani szerettél volna. Az árusok hozzáállását kifogásoltam, nem a "kizsákmányolást". Tág keretek között szabhatnak árat a portékájuknak, de ezen kívül nyilván a kereslet ill. a versenytársak száma és viselkedése is jelentősen befolyásolja a bevételeiket. Azt tudom mondani, amit a halottak napi temetőbe járásról írtál, nem kötelező. Nem kötelező ott és azoktól venni. Ha sok sírhoz sok virágot vittem volna, nyilván megállok a kedvenc virágosomnál előtte, és nem adok ki több ezer Ft-ot pluszban. Ahogy elnéztem a tömeg viselkedését, ez okozta a késő délutáni hozzáállást a virágosok oldalán, az emberek nagy része nem a temető előtt dupla áron vett virágot.

Szerintem az az igazán szomorú aki tényleg csak egy évben egyszer megy ki az elhunyt hozzátartozóihoz a temetőbe, ráadásul ezt is pont azon a Halottak Napján teszik, amit már rendesen szétcincáltak...majd mossa kezeit, hogy ő letudta ezt is úgy egy évre, a következő Halottak Napjáig.

Saját tapasztalatból mondom, hogy az ápolatlan, "nemtörődöm" sír a legrosszabb.
Van rajta gondoznivaló elég, gazolás, gyomlálás, sír rendbetétele...

Nem beszélve arról, hogy saját magának hogy számol el legbelül az illető.

[ Szerkesztve ]

" .... Nem beszélve arról, hogy saját magának hogy számol el legbelül az illető. ... "

ha valakivel az életében nem törődtek, a síron túl már minden hiába

és ha valakit az életben szerettek, annak az embernek már semmi pluszt sem jelent, ha a sírját gondozzák. Az elhunytnak jobb nem lesz a rendbentatrott sírtól, sem rosszabb, ha elhanyagolják. Csupán az emberek saját magukat kergetik bele abba, hogy a sírt gondozni kell.

illetve a vallás.

" .... Saját tapasztalatból mondom, hogy az ápolatlan, "nemtörődöm" sír a legrosszabb. Van rajta gondoznivaló elég, gazolás, gyomlálás, sír rendbetétele... .... "

mert magyarországon baszottronda giccses csináljunk-mi-nagyobb-síremléket verseny van. Ahelyett, hogy csak egy kis álló kötábla lenne, sírhant nélkül, helyette lenne fizetett gondozó, aki lenyírná és gondozná az egész temetőben telepített füvet.

Engem az zavar, hogy a temetőből is lopnak, szebb koszorúkat, mécseseket simán megdurrantanak... Az ilyen utcán tarhálós alakoktól meg a gyomrom felfordul, néha a metrón is látok egy nőt a kislányával poharat tartva mászkálni kocsiról-kocsira, de rohadt büdösek tudnak lenni (és ami a legundorítóbb az egészben, hogy valószínűleg csak felhasználja szerencsétlen gyereket a tarhálásra). Szerencsére az ilyen képeslapos-mappás alapítványoknak gyűjtő alakok nem állítanak meg, de kíváncsi lennék, ha kérnék egy számlaszámot az alapítványukhoz, akkor mit mondanának.

Aki engem megállított, egy mappában még képeket is mutatott a szívbeteg kisfiúról. Néha még ilyen kitűzőjük vagy jelvényük is van. Na nem mintha 5 perc alatt nem csinálnék jobbat...

Ezzel az egésszel csak az a probléma, hogy a sok kamu alapítványos kéregető kihasználja az emberek jóindulatát, segítőkészségét, anyagi javait. Ezáltal sokkal kevésbé jut el a tényleg rászorulókhoz a segítség, na meg az emberek is sokkal szkeptikusabbak lesznek az ilyen mindenféle kéregetőkkel szemben. Ha tegyük fel félévente látnék ilyet és tudnám, hogy tényleg jó célra gyűjt, még adnék is neki valamennyi pénzt, de így automatikusan ignorálom mindet.
Ami még vicc volt, hogy a krisnás gyerek 30-40 ezres polárban kéregetett az oktogonnál (viszont őket már legalább láttam ételt osztani hajléktalanoknak).

Bocsánat, de meghatott a téma indítója, és gazdája, új vagyok, mégis rátaláltam erre a jó emberre. Lehet, hogy nem ide kellene írnom, de nem értek a házirendhez. Ha zavaró jelenségnek tartotok, kérlek írjátok meg, hogy tehetem jóvá. Ha nem fér meg az írásom itt, értesítsetek! Ha megfér, akkor köszönöm, hogy részese lehettem.

Adalbert1 #38 Nagyon rá éreztél. Egy olyan szervezet "tagja vagyok, akik arra hivatottak, hogy megakadályozzák, vagy helyre tegyék a "becsületes honfitársaink" ellen indított támadásokat. Ezek nagy szavak, és ritka események, így ennek hiányában, egyéb elfoglaltságunk, hasonlatos a védelmi szervezetek munkájához.

Témánál maradva, hogy helyem legyen az oldalon, minden évben kint vagyunk a temetőben. Nem 1.-én, hanem egész hétvégén. Nem a tömegben, hanem mikor már lenyugvóban az áradat, és azt követően.

Biztosíthatlak róla, előfordúl, hogy vasárnap azt a virágot veszed meg, amit szombaton már egyszer eladtak. (Ne általánosítsunk!!) Vannak "kereskedők" és "beszerzőik", akik ebből hozzák össze a karácsonyi Százezreket. A már egyszer eladott koszorúkat, virágokat, másnap "újra csomagolva" ismét eladják. Nyilván abból a megfontolásból, hogy aki szombaton ott járt, az vasárnap nem megy ki megnézni, hogy megvan-e még, amit tegnap vett a sírra. Ez igen szomorú. A gyertyák jelentős részével is ez történik, hiszen újrahasznosítható a viasz. 8 év termése, 12 tetten ért, elfogott személy. Csökkenő tendenciában. Az utóbbi két évben 0 fő. (Ezt nevezem javuló statisztikának ) Két éve kifigyeltük, hogy kifigyelnek. Ha ott vagyunk, elhúznak. Ma már szerencsére elég, ha dísznek ott vagyunk. Ha nem mennénk, azt is hamar kifigyelnék...
(Ez a kis történelem, sajnos, csak helyi adottságú, nem mindenhol van ez így.)

A kéregetőket illetően: Sajnos országos a tapasztalatom, majd egy helyi történet kicsiben:
A nagyok: 1/a. Van számlaszám, meg minden.
Senki nem tartja el a szervezetet, így az adományokból tartják fenn magukat. Van ismerősöm, aki alkalmazott az egyiknél. A dolga, hogy felveszi a csörgő telefont, és elfogadja amit adnak, ill. informál a számokról, hogy hova küld, amit akarsz.
(Ha 3 műszakban nyomnám a SZAKMÁM, akkor sem keresnék annyit, amennyit ő hazavisz, és melklékesen no diplomája)
1/b. A tárgyi adományokat kiválogatják, és az értékesebb cuccokból a megfelelő helyeken saját bevételre tesznek szert. (dolgozói juttatás ) A maradékot meghirdetik x napon lehet vinni "rászorulóknak". Másnap a megmaradt (öltönyök, cipők a kukában végzik, mintha nem kellene már a kutyának sem, pedig csak túl költséges tovább adni.)
1/c. A Magyaroknál biztosan jól megy minden mert a TE kis pénzed, "maradéka" olyan országokban végzi, ahová te soha nem jutsz el, még nyaralni sem, pedig akkor látnád, hogy nem is akarnak semmit csinálni, csak várják a mannát és más dolguk nemlévén szaporodnak. (Megjegyzem Afrikában lehetne bőségben élni, csak víz nincs, de az ott unatkozó semmittevők, ha akarnák építhetnének csatornát, és élhetnének normálisan. Ha minden légytengerben üldögelő naponta 10 lapát földet arrébb rakott volna, már lenne saját folyójuk. Semmi sem lehetetlen, lásd kinai nagy, már fal. Talán ahhoz is kellett némi összefogás, és akarat.) Nem akarásnak, meg nyögés a vége. Országos nem akarásnak, UNICEF a vége.
2. A középhatótávolságú gyüjtögetők: Ez a kategória, az önmagukat, esetleg társaságukat támogató, szervezetek gyülekezések. Apeh-ot nem kedvelő, de ismerő forma, már nem várja a sültgalambot, hanem lelövi. Többnyire árusítanak, semmit érő dolgokat, marha drágán. Annyit adsz amennyit gondolsz, de ott van a hátulján a "kitalált" magas ára. Ha újságot kapsz, az arról szól, hogy nekik milyen rosz, neked meg milyen jó. Ha könyvet, akkor arról, hogy milyen szép az élet közöttük, és te mekkora bűnben élsz, hogy nem nekik élsz, hanem haszonszerzés indokával dolgozol a családod megélhetéséért.
3/a. A kicsik: Budapest, vasúti szakasz: Drága cimborám, nem tudnál megszánni párszáz forintal, mert kiraboltak, és nem tudok hazautazni Debrecenbe, Romániába, stb. Nos neki azt mondtam, (4-en voltunk) összedobjuk neked a jegy árát, majd megvettük Debrecenbe a jegyet. Elmentünk, 10 perc múlva látom ám, okoskodik valakivel, aki otthagyta. Megállítottuk az illetőt, és megkérdeztük, mit akart. Válasz: Pénz kellett volna neki kajára, de nem adtam, aztán rám akart sózni egy Debreceni vonatjegyet, hogy ehessen. Mondtam neki váltsa vissza. Odamentünk az ablakhoz, kérdeztük a fickót, hogy mi van. Azt mondta nem váltottam vissza neki, mert úgy vettétek neki, hogy haza tudjon menni. Amúgy két hete itt van minden nap. Na szépen odamentünk a fickóhoz, aztán úgy döntött készségesen visszaadja a jegyet 4őnknek. Mi visszaváltottuk simán.
A Romániába cimborával is hasonló volt a helyzet, de ő elszúrta, mert elárulta, hogy 3 napja ott rostokol, hogy összegyüljön a jegy ára, mi meg azt mondtuk, hogy kipótoljuk a jegy árát, mutassa mennyivel száll be. Na erre már nem volt vevő, és elhúzott.
3/b. Itthoni eset: Nem-e lehetne-e, hogy aggyá egy 20-ast, vagyesetleg, ha má nyittal a buxa akkó 100-ast, mee má nagyon éhezem, és kenyérre köll. Hmm! Mondom neki nincs apróm, majd ha kifele jövök a boltból. Na meg is várt, de meglepődött. Akkó tucc adni? Persze, de mivel kártyával fizettem, mert mint mondtam, pénz nincs nálam, így vettem egy fél kiló friss kenyeret neked. Tessék. Viccesnek találtam a dolgot, azt viszont kevésbé, hogy a sarkon befordulva, visszanéztem, és pont akkor, dobda bele mérgesen a közeli kukába a kenyeret. Egy óra múlva arra mentem, üldögelt a padon, és emelgette, frissen vásárolt, félig kifogyott borosüvegét, hogy kinyerje a benne lévő életadó nedüt.

Milyen szerencse, hogy vannak emberek, akik még az éhező szegénylegény mesén nőttek fel, meg az aranyhal történeteken. Bár azthiszem az aranyhal története, jogilag, a Jogtalan haszonszerzés reményében, tett szándék. (legalábbis így oktatják, hozzátéve, hogy ez tövény, az ügyvéd pedig tiltakozhat, 1. Amennyiben a haszonszerző nem volt tudatában a későbi haszonnak. 2. Amennyiben azt bevalotta, mint ajándékozásból szerzett vagyon. )

Befejezésképpen, nálunk van hajléktalan szálló, üres ággyal. Van ingyen konyha rászorulóknak. Van "önkormányzatos munkalehetőség", Egyik helyre sem lehet, ittasan bemenni.
A lényeg, mindenki támogasson, ahogy akar, de tanulja meg, mi a különbség elesettek, és kirekesztettek között. Tanúljuk meg észrevenni, hogy ki az aki nem tud, és ki az aki nem akar. Mindenki döntsön, de ne ítékezzen!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat. Én kifejezetten hasznosnak találtam őket, bár megjegyzem, az átlagembernek se ideje, se türelme esettanulmányt folytatni a csalók kiszúrása végett.

Részemről annyi változás történt az utóbbi időben, hogy szinte már egyáltalán nem adok kéregetőknek. Részben a rossz tapasztalatok miatt, részben pedig azért, mert mindig eszembe jut, hogy magamnak is három kisgyerekről (és egy GYES-en lévő feleségről) kell gondoskodnom, és mivel a bruttó fizetésem több mint felét a közösbe fizetem (ha az ÁFA és egyéb későbbi jattolásokat nem számítom), illetve munkáltatóm még a tetejébe 32-33%-ot szintén becsenget, legyen letudott az én hozzájárulásom, és ne csak a szerencsétleneknek, hanem a társadalom összes vérszívójának is. Márpedig ez utóbbiból itthon az európai átlagnál lényegesen több van...
Tisztában vagyok vele, hogy az elosztás is csúnya anomáliákkal küzd, így gyakran nem azoknak jut a pénzből, akiknek igazán szükségük lenne rá, de ennek megváltoztatásához se erőm, se lehetőségem, se kedvem nincs.

Elröppent négy év (mint ahogyan felettünk az idő vasfoga) és lassan megint aktuális lesz a téma. Már sejtem, hogy holnapután csak 0 vagy 2 keréken szabad kimenni majd a városba...

De az idő nem csak vasfog gyanánt repül. Egy volt kollégám kedvenc mondása: "Repül az idő, ha boldog az ember!"

A noszvaji temetőben ma nem volt se tömeg, se felhajtás. Hajlok rá, hogy inkább ilyen helyre süllyesszenek el, ha feldobom a talpam...

Én már döntöttem ez ügyben. nem lesz szomszédom. :-)
Por, és be a Dunába... Legalább megnézem a fekete tengert is.

Nem kívánok sehol ott lenni, és nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, hogy ki kell menni gazolni, mert nemsokára halottak napja, és mit szólnak a népek..

Ha valaki emlékezni akar, akkor az megteheti otthon is, bármikor.
Ehhez nem kell egy fix hely, amit aztán gondozni kell, meg fizetni a papoknak.
Nem beszélve arról, hogy párszáz év, és a homályba veszett sírra ráhúznak új sírokat.