Pont abba a szituba vagyok, hogy friss munkavállaló vagyok egy cégnél.

"Mit tegyen az, aki becsületesen dolgozik, de a normál munkaidő keretében nem képes mindennel végezni, majd főnöke felé csak az el nem végzett feladatok látszódnak [...]"

Jelen. Normál esetben a főnök látja ezt, és nem 'nem elvégzettnek' látja, hanem tudja és belátja, hogy az illető még kezdő, majd belejön. Én is eleinte nagyjából a 2/3-át tudtam megcsinálni annak amit kell, de végülis, ha akar az ember, meg kitartó akkor ez fejlődő képes. Jelen. 1 hónap sem kellett már bőven megtudom csinálni azt amit adott műszakba megkell csinálni.

"Érdemes a norma 200%-át hozni, dicséret reményében?"

Részemről nem. Voltam gyárban, jelenleg pedig egy nyomdába dolgozom, de főleg a gyárban az volt a keserű tapasztalat, hogy sajnos dícséret nem, elvárás viszont annál inkább lesz. Aztán a régi dolgozók elkezdenek a vesébe taposni, mert 'te' lehozod a 200%-ot, ők rutinból a 100-at, de tőlük is a 200-at várják el. Konfliktus, feszültség, sosem jó. Ám, mondom, ez csak a saját véleményem.

"A főnöknek dolgozni, vagy a kollégákkal?"

Ahogy @domos írta. A főnök is kolléga, ha jó a rendszer együtt dolgoztok, nem neki vagy mellé vagy mittudomén. Volt szerencsém vezetőnek lenni előző cégnél, sosem emeltem magam főléjük, hisz ugyanott kezdtem ahol ők, csak rám mosolygot a munkavállalás Istene és főnivé avanzsáltam. Viszont mindig velük dolgoztam, egymásért voltunk, segítettük egymást, és így működött jól a dolog.

"Mint a többi, vigye haza az ember [...]"

Azt meg már neked kell eldönteni, ha belefér, hogy valamit hazavigyél, hát, akkor hajrá. Ha gondot okoz a becsületednek akkor ne. Csak azért mert a többi is csinálja, és ne lógj ki a sorból... Azért kár csinálni. A rendszer nem ez miatt fog bedőlni. Azt fenttartják a többiek.

[ Szerkesztve ]