"Kedvenc" történetem édesanyámmal esett meg: talán vakbélműtét, a lényeg hogy ébren, érzéstelenítéssel kellett vagdosni. Ugye ilyenkor azért illik megkérdezni a pácienst, érez-e még tapintást, stb.
Az orvos kezdi az első vágást szikével, mire anyám mondja: ez fáj!
Doki: Ha érez egy kis nyomást, az teljesen normális. A csillapító a fájdalmat nyomja el.
Anyám: De határozottan vágó, éles fájdalom!
-Biztos benne? Akkor most forduljon el, és mondja hogy hol érzi. [És elkezdi vagdosni mindenfele!]
-Balra. (...) Jobbra. Megint. Most balra.
Erre vadállat orvos nem vág, és kérdezi most hol fáj? Anyám: most nem érzek semmit. Orvosok összenéznek: "Hát ez tényleg végig tudta hogy hol vágjuk."
Ezt nem értem! Ha mondja hogy fáj, miért kell összevagdosni mindenhol, hogy igazat mond-e? Normális az ilyen, mind emberileg, mind gyógyászatilag? Általában az orvosok ezen csoportja tiltakozik mindig a leghangosabban, ha valami, őt hátrányosan érintő változás van készülőben...
Üdv.: BenJoe
