"Ez az egész annyiból tragédia, hogy sok szerencsétlen van, aki megérdemelné a segítséget, de a rossz tapasztalatok miatt már sajnos hiába várják.": akik megérdemelnék a segítséget, azok nálam nem szoktak követelőzni...

Jobb emberek között ez úgy megy, hogy mindenki ráteszi a maga kis hasznát.
Mondjuk az is kemény, hogy az ember többször fizet egy ilyen műveletért, ahelyett, hogy utánanézne, meg tudja-e maga csinálni

@koby11h : Mostanra ezt a "saját magunknak mutyizunk el gépet" már nagy cégeknél nem megy. Eddig egy helyen sem ment, ahol dolgoztam, és egyik sem volt kicsi. Pont az ilyenek miatt nem ment.
Akadt hely, ahol a dolgozók vehettek gépet a selejtből (itt voltak P3-as ATX házakban Core2 lapok, de nem sok), meg volt, hogy adományként megkapta valami jótékonysági szervezet a selejtből a jobb cuccokat. Sőt, ha megfelelő munkaköröd van, és beosztásod, akkor nem is lehet profilba vágó vállalkozásod általában. Nem véletlen.

Nagyobb cégeknél meg az IT manager (mikor hogy hívják) szerez be, nem a rendszergazda. Az meg kap annyit, hogy nem fog gépeket boltolni

Inkább az a jellemző, hogy a bürokrácia miatt hol lehet hardvert rendelni, hol nem.
Hív főni, hogy
- Azonnal mondd meg, mennyi gép fog kelleni a következő fél évben!
- De hát azt össze kell szedni, felbecsülni
- Nem érdekel, most kell leadni a rendelést, mondjaaad!!!
Mondtam egy marha nagy számot, azt mondta, nem gáz, max. kevesebb lesz, de kisajtol, amennyit tud

[ Szerkesztve ]

Ezek nekem kb. 20-15-10 évvel ezelőtti "élmények", akkor még nagyon mentek ezek a kis biznicek. Mi meg néha takarítottuk el a sz@rt, vagy sírtunk néha a kíntól, néha a röhögéstől.

Most az van, hogy ügyfél IT kér árat, adunk, 6 hónap múlva kér megint, adunk, eltelik 4 hónap kér megint, megkérdezzük hogy akar valamit venni vagy csak unatkozik? Semmi csak minden pályázathoz 3 árajánlat kell, de nem nyertek egyiken sem (vagy mi csak alibi ajánlat voltunk). És akkor miért nem veszik meg saját pénzből legalább ami nagyon kell? MERT AZ ÚGY DRÁGA!
Dübörög a gazdaság!

[ Szerkesztve ]

Fiatal koromban a barátnőmmel bringáztunk a faluban, csak úgy, céltalanul.
Ő 13 én meg 15, tényleg nagyon szerelmes voltam...
Ebbe az idillbe csöppent bele Nagyfater egyik haverja, hogy..:
- gyere má Palikám (Apám után sokan így szólítottak), nézd meg nekem a videót, me nagyon rossz a kép.
- Tamás vagyok...
- ja persze, akkó megnézed...? Tudod a mútkó is Te csináltad meg (kibontottam a magnót, és bekötöttem az antenna meg a TV közé, ja és beállítottam azt a két kemény földi csatornát..)
Ebben a pillanatban éreztem, hogy romantika ide vagy oda, engednem kell, mert a nyakamra fog járni az idők végezetéig.
Felmentünk és neki estem a gépnek.
Belül persze atom retek minden, mondom neki, hogy ha lenne itthon egy új fogkefe, meg egy kis alkohol, akkor gyorsabban végeznék, nem kéne szaladgálnom a neszeszeremért.
Kiganajoztam, próba...
- várjál csak Palikám, van egy jó kis kazetta...
Raks E180 berak, felfűz és kiderült. hogy a legokádékabb német pornó került a kezébe!!
- tényleg ügyes vagy! Mennyivel tartozom? várjál csak, van itt egy kis csokoládé, vegyetek no...!
A pofámról lesült a bőr, a mai napig szégyellem magam, pedig idestova 30 éve volt.
Mikor a kisöreget megláttam, inkább átmentem az utca másik oldalára!

bepofátlankodok boltos sztorival... arra sem emlékeztem, hogy mikor dolgoztam ott 2011-től valameddig, ez áprilisban történt:

emiatt kaptam meg néhányszor ezt az utalást...

- helló, miben segíthetek?
- nem indul. (a gép ordasul bűzlik, ház tele horpadásokkal, tiszta retek az egész.)
- pillanat, és jövök.
kartondoboz szétvág, vegyvédelmi kesztyű fel, eladótérben karton felrak pultra, biztos, ami biztos. ember felrakja... bár ne tette volna. oldallap leszed, és jön a meglepi.
- jesszus, ebbe belehánytak?
- öööö lehet, hétvégén buli volt.
- oké, én ehhez inkább nem nyúlnék.
- há de itt vettem! garanciális!
- lehet, de akkor sem nyúlnék hozzá, maximum egy tisztítás után.

ember itt kezd üvöltözni, fogyvéddel fenyeget, kéri panaszkönyvet. megkapta. írt bele négy sort, ami olvashatatlan, nevét, címét természetesen elfelejtette beírni.
nagy duzzogva felkapja gépét, kirohan boltból. megy három lépést, kirakat elött elejti hullik szét az egész normális csavarozás híján.

utána két órán át szellőztettünk ventillátorokkal, mire nagynehezen eltűnt a szag. még a macskabrunznál is durvább volt, ugyanis ahhoz is volt már szerencsém anno...

Én tartom a számat; ígérem, nem linkelem ezt a blogot odaát...

pedig az igazság ott van...

itt a folytatás is pár nappal későbbről:

hányós barátunk visszatért.

szerencsére itt volt főnök, két mondatban elmondtam a tényállást intézés előtt.

- helló, segíthetek?
- ööö igen, én voltam itt a hét elején, én hoztam a koszos (hehhe, peeersze. ha csak az lett volna benne...) gépet.
- már emlékszem. sikerült kitakarítani?
- igen! kimostam benzinkúton! (hogy mi? begurult vele az autómosóba, ezzel verdája tetején? vagy nagynyomású mókával megküldte?)
- lássuk. (gép tényleg teljesen tiszta volt kívül-belül) de ugye tudod, hogy a múltkori esettel elvesztettél mindenféle jótállást, garanciát? hisz ez nem rendeltetésszerű használatnak számít.
- aham... (főnök itt vonult be szervizbe röhögni)

gépet felrakja asztalra. oldallap leszed, látszanak a rászáradt maradékok... de legalább nem büdös annyira.

- ez a gép garantáltan nem fog működni. próbáltad bekapcsolni?
- nem... de próbáljuk ki!
- tesztelem, de csak a te felelősségedre.
- oké...

rosszabbik teszt monitor előszed, UPS szintén, felesleges HW elemek lehúz/kiszed, összedug minden, áram alatt cucc. led világít alaplapon, jó jel... nyomjunk egy power gombot. szikrázó hang, pukk, füst, UPS leold. gépről ennyit, alaplapon memória foglalatok és proci között szép 5 forintos méretű égésnyom. (valami 775ös microATX Gigabyte lap volt)

- én szóltam.
- hátööö...
- valószínűleg DVD író és a vincseszter megúszta. ramok, videokártya kérdéses (intvga volt lapon), de azt inkább nem tenném be egy teszt alaplapba sem. (főnök bólogat) a tápnak és az alaplapnak biztosan vége.
- ezzel most mit csináljak?
- át tudjuk venni térítésmentesen veszélyes hulladékként a hibás alkatrészeket, és ha szeretnéd, az általad mondott összegből tudunk építeni egy másik gépet.
- arra most nincs pénzem...
- szeretnéd elvinni a gépedet ebben az állapotban?
- aha... (totál bekómált, mintha itt se lenne)
- rendben. (összerakom ahogy tudom, leejtés miatt kissé görbült a ház)

kérdezem főnököt, szervízdíjjal zargassam-e. mondja, hogy hagyjuk szegényt...

szöszmötöl még egy darabig, elvisz egy árlistát, hóna alá kapja gépét, és elvonul. köszönés nélkül persze.

remélem, hogy nem látom többé...

[ Szerkesztve ]

Igen, ez jellemzőbb. De ez ilyen, most ha árajánlat se ads a cég, akkor hogy akar nyerni?
A sóherséget nem kommentálom, nekem még az jut eszembe, hogy ha beszereznek saját pénzből, akkor kiderül, hogy van, és adózni kéne.

Amúgy ja, ezek a gépeket elmutyizzuk sztorik nekem is akkorról vannak meg.

@cbmfan : LOOOOLL
Mondjuk ha 775, az nem lehetett régen Nekem azok már tök új cuccok...

[ Szerkesztve ]

van még bőven, csak megírom a szopásnaplőt holnap folyt. köv.

Nagyon kemény sztorikat szervírozol!

"Leginkább akkor szoktam berágni, ha megkapom, hogy "belefér az idődbe, nem? Úgyis sokat ülsz gép előtt" ...."

Én egy kis faluból származom, ahonnan elég kevesen mennek egyetemre. 2 évvel ezelőtti zh időszakomban egyik volt osztálytársam, tipikus "minek mész oda, semmi értelme, én már rég pénztkeresek" típusú emberke rámírt, hogy aznap esetleg másnap menjek már haza és majd át hozzá, mert valami régi gép nem megy megfelelően. Amikor közöltem vele, hogy ez így nem fog megtörténni, mert van elég dolgom épp, még én voltam a szemét aki a hülye hobbiját a barátai elé teszi. Mondjuk a hülye tényeg én voltam, mert két héttel később otthon átmentem és segítettem ezek után is.

Mivel nem vagyok túl idős (23), így a régebbi gépekkel sokáig nem volt valami nagy tapasztalatom. Már a legelső pc amit úgy ahogy a sajátomnak nevezhetek is s478-ra épült, a következőt meg már én raktam össze 1155-re. Ezért mindig kaptam a lehetőségen 13+ éves koromban, ahol szerelhettem mást is. Mivel akkortájt ez teljesen lekötött, így hamar sikerült kellő tapasztalatot szereznem, de ez senkit nem tántorított el attól, hogy engem zaklasson minden gondjával később is. Személyes kedvenceim egyike, egyszer egyik általános iskolás majd akkora már gimis osztálytársam megkért, hogy szombaton ugorjak már át segíteni picit neki. Mondom persze, de mikor odaértem fogadott a tény, hogy nem neki kell, hanem az én általam sosem látott rokonának kell a garázsba egy gép, most hozott el valahonnan pár régi darabot, ezekből dobjak már valamit össze. Körülbelül 15 darab 386/486-os csoda volt, amiből lényegében négy vagy öt volt nem teljesen kuka, végül több óra próbálgatás után csak sikerült egy stabil és működő gépet összerakni. Ekkora már persze eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó, hogy én valakinek ilyet csináljak, de a csúcs erre érkezett meg. Azt hozzá kell tenni, hogy mint megtudtam ő egy tehetős ember, akinek hátsó zsebből se lett volna megterhelő bármilyen pc-t venni, aztán a melettünk lévő városban már c2d használt brand gépek 10-15k körül mentek, tökéletes is a garázsba. Szóval a lényeg, hogy a fél napomat felemésztő ottlétem alatt egy kávét nem kaptam, majd mikor kész lett a dolog, még én voltam a kontár, amiért nem windows 7 van a gépen, az a jó rendszer, ő azt tudja használni. Ezután persze egy köszönöm nem hagyta el a száját.

Az egyik legnagyobb gondom még ezekkel a segítség kérésekkel, hogy mindig minden ingyen legyen. Ez párszor megesett, de a kedvencem: s478 celeron alapra épült csoda az áldozat. A gép nem reagált semmire, a ventik se pörögtek fel, semmi. Nem kellett túl hosszú idő mire meglett a gond, a táp szállt el. Szétszedve elég látványos volt, hogy ezt bizony nem lehet csak úgy megcsinálni itthon, a többi alkatrész épsége miatt meg leteszteltem a gépet a saját tápommal. Minden rendben ment, szépen kivettem ami az enyém, összeraktam majd közlöm mi a gond (valószínűleg nem szóról szóra, de kb ez volt).
-De hát az előbb láttuk ment
-Igen, mivel csere alkatrésszel kipróbáltam, de azt kivettem
-Akkor meg miért nem hagytad ott?
-Talán mivel az az enyém?
-De azt mondtad megcsinálod
-Minden további nélkül, csak előbb szükséges egy új tápegység, amit persze szívesen segítek kiválasztani is
-Neked nincs ilyened?
-Van egy darab plusz tápom, ez a tartalék, ez van most is nálam
-Akkor az jó lesz
-Háát nem terveztem eladni, bár épp megtehetem, baráti áron 15k huf lenne, de ebbe a gépbe ami kell már újonnan is megáll 8-ba, és az még a következő konfigot is kiszolgálja majd (ekkor ha jól emlékszem elég olcsó volt pl a 400-as fsp hexa)
Itt jött a megsemmisítő válasz, hogy hát ő úgy gondolta majd neki fogom adni az enyém, csak úgy, pedig se nem barát, se nem rokon, nekem igazából senkim se volt, alig ismertem, csak ez is ismertségen keresztül ment.

Amit viszont legjobban utálok és ez mai napig megy, felhívnak, hogy valami gondot, amit nem tudnak el se magyarázni mi az, oldjam már meg telefonon keresztül. Vagy épp értem mi a gond, de hiába mondom el mit kell tenni, a vezérlőpult megnyitásáig se jutnak el, mert már ennyi se megy.
Személyes kedvencem, két hete történt, csörren a telefonom és "Sziaaaaaa Peti xy vagyok, anyud adta meg a számod, mert mondta tudsz ezekben segíteni, hogy kell képet megosztani mással google driveba?"
Közöltem, hogy ez egyszerűbb lesz írásban, küldök valamit. Szóval eküldtem a google első találát erre, ahol a google saját oldalán magyarul leírják hogy kell ezt, 2 fő, és asszem összesen 6 darab kisebb lépésben. Pár perc múlva csörren újra a teló, "húú, hát nekem ez túl sok így leírva, nem mondanád mégis el?".

Szóval új fogalom a témában magamnak, telefonon is elküldök mindenkit a p*csába

Kölll egy email emlékeztető...

Szerintem még nem; valaki ráírhatna privátban, hogy cbmfan ne bukjon le

Valamiért ilyen téren az informatikával foglalkozókra rájár a rúd. Egyrészt ugye valamiért nem él az emberek fejében az a kép, hogy ez munka lenne, másrészt azt feltételezik, hogy ha az ember az informatika valamely ágához ért, akkor automatikusan a többiben is profi, harmadrészt meg azt várják, hogy amihez hozzáérek az menten arannyá változik.
Egy ideje már a saját anyámat kénytelen vagyok lepattintani ha ilyenekkel fordul hozzám, mert vagy olyanokkal traktál amikről fogalmam sincs, (tipikusan olyan dolog amivel kapcsolatban az adott termék supportját kell keresni), esetleg a barátnőjének kéne weblap (sosem értettem a webfejlesztéshez), vagy csak rakjam újra a gépét, mert belassult. Persze ha azt mondom, hogy drágább az időm annál mint amennyibe egy olyan gép kerül ami az összes bloatware-el terhelve vígan fut akkor én vagyok a hálátlan. Egyszer elmondtam neki, hogy mennyi is a pótlékos pótlékkal pótlékolt hétvégi túlórapénzem, azóta csak egész ritkán nyaggat.

Nekem ami még mostanában rendszeresen kijut az az orrom alá dugott mobiltelefon amin egy képernyőrészlet van, néha olvasható üzenettel amiről nekem meg kellene mondanom, érthetően konyhanyelven hogy pontosan mit is csináljon vele, hogy jó legyen.
Vagy olyan program amiről még életemben nem hallottam, vagy qvga kamerával csinálták, vagy épp a lényeg nem látszik, hogy melyik web oldal vagy program amiről szó van.
És ez heti 1-3 alkalommal előfordul, bevásárlás közben, iskolában amíg a gyereknek integetnék mikor kirakom, családi összejövetelen.
"Itt van már hetek óta a telefonomon, csak most nem találom, a lányom küldte haza mms-be. Na, ez nem az, ez is a kutya, ez is a kutya, ez meg az új daráló, nagyon jó, anyádnak nem veszel? Na meg is van, erre mondjál valamit, de úgy hogy meg is értsem!" és az orrom alá dugja az általa csak Ilikének hívott iLike-ját, minimális fényerővel amin egy bélyeg méretű kép van. És mindezt nagy hangon a boltban a péksütis pult előtt, bámultak is az emberek, hogy én milyen műsorral lépek itt fel éppen...

"anyud adta meg a számod"

Ez volt az egyik, amit magam részéről letiltottam mindenkinek de kurvagyorsan.

Nekem nincs is számom. Céges mobil, család felhívhat, de ennyi. Ismeretlen számot meg nem is veszek fel...

Gyár, én vagyok a local support.

Gyere ki a ... sorra, mert nem ér el az egér a zöld gombig!
(Vezetékes egér, nem tudta, hogy fel lehet emelni, és a 20x20-as perifériapolcon úgy elhúzkodta, hogy a vezeték nem engedett eleget, nem tudott a zöld gombra kattintani, amivel a termék tesztje indult. Főnököm azt ordította utána, hogy ha ennek rádióst adnánk, egy hét múlva már az udvaron tologatná )

Másik állomás: eltűnt a zöld gomb.
A teszteren fizikai gombok voltak, jó nagy zöld és piros, mérés indítása és megszakítása.
Főni járt arra, amikor ezt mondták neki, levette a zöld gombról a papírlapot, amit valaki előtte ott hagyott.