Az utóbbi időben kollégák és kolleginák. Megdöbbentő volt.

Az egyik kollegina - aki amúgy viszonylag új nálunk - azt mondta, hogy eleinte azt hitte én vagyok a főnök, mert a tényleges projekt-vezető többször is azt mondta neki, hogy úgy kell csinálni, ahogy én mondom.
Ez a kollegina később a szemembe mondta, hogy bár eleinte fenntartásai voltak velem kapcsolatban, de nagyon okosnak és bölcsnek tart.
Azért számít a szava, mert egyrészt idegen (volt), másrészt rettentő önfejű, de mostanában egyre gyakrabban kéri ki a véleményemet. Pedig egy alkalommal le is ordítottam a fejét, amikor értetlennek mutatkozott (Mondjuk néhány perccel később bocsánatot kértem tőle és nyugodt hangnemben elmagyaráztam, hogy miért úgy).

A projekt-vezető is utalt rá, hogy nagyon számít rám és nem csak szakmailag, hanem emberileg is. Hasonló visszajelzéseket kaptam a kisfőnöktől és a nagyfőnöktől is.

Egy másik kolleginával pedig az utóbbi időben rendszeresen beszélgetek munkaidőn kívül is és többször is említette, hogy ilyen emberekkel szeret kapcsolatot tartani. Azt mondta, hogy jól látom a világ és az élet dolgait és értékes embernek tart.

A másik nagyfőnök - akivel semmi szakmai kapcsolatom sincs, mert más irányban dolgozik - sokak számára egy félelmetes figura ,de én rendszeresen "beszólok" neki és megnevettetem. Gyakran kérdez olyasmit, amit csak akkor tudhat, hogyha közvetlen kollégáimtól érdeklődik. Még amikor az utcán futottunk össze, akkor is messziről integetett és mindig mosolyogva üdvözöl.