A Kőbánya-Újhegyi lakótelep 1977-ben épphogy elkészült, mikor itt kaptunk lakást. Csak fiatal lakók voltak, a fúrási "szezon" hamar kifutott. Persze sok volt a gyerek, így itt is volt visongás, ordítva nevelés.
Teltek az évek, felcseperedtek a jövő reménységei. Volt éjszakai focizás konzervdobozzal a betonon, ugyancsak éjszakai bulizás a közeli játszótéren. Ezeknek viszonylag hamar vége lett, köszönhetően a polgárőröknek.
Ma már csend van, hiszen megöregedtünk. Hál' Istennek nem süket senki, hogy ordíttassa a tv-jét. Ami a szomszédaimat illeti, semmi zaj nem szűrődik át tőlük. A közvetlen szomszédommal 43 és alatt egy hangos szó nem sok, annyi sem volt.
Persze itt is vannak kutyák. A földszinten biztos zavaró, ha ugatnak, de a nyolcadikon kibírható.