Bocsi, de a te jó kis nosztalgiázós beírásodra kénytelen vagyok egy "ellen nosztalgiázós" írással válaszolni.
Először is az 50-es években a BEAG nem tudott jó csöves erősítőt készíteni, mert az EAG gyár 1960-ban változtatta meg a nevét BEAG-ra
Persze ez marginális probléma, a sokkal nagyobb probléma az, hogy egy bármilyen kiváló minőségű erősítő önmagában csak porfogó. Kell hozzá megfelelő minőségű műsorforrás és megfelelő minőségű hangszóró is.
Viszont ezek nem álltak rendelkezésre egészen a 70-es évekig. A (B)EAG által gyártott csöves erősítők 95 %-a a tervezett felhasználási körre tekintettel 100 V-os kimenetre volt tekercselve, ahhoz, hogy a 90-es években kiderüljön, hogy a magyar csöves erősítők egy (kicsi) része egészen jó minőségű, ahhoz a kimenőtrafójukat át kellett tekercselni 4-8 ohmosra. Az 50-es, 60-as években ez eszébe sem jutott senkinek.
Megfelelő minőségű műsorforrás sem volt (még monóban sem, nemhogy sztereóban), a rövid és középhullámú rádiók, kristály PU-s lemezjátszók határozták meg a minőségi színvonalat.
Azt pedig végképpen vitatom, hogy egy magyar munkás bemehetett a boltba és vehetett egy jó csöves erősítőt. Amellett, hogy a fentiek miatt igény sem volt rá, az akkori fizetésekhez képest ezek a termékek drágábbak voltak, mint a mai fizetéshez képest a csúcs-NAIM cuccok. Hamarabb vehet ma valaki egy csúcs Audio Note, vagy Linn láncot a félrerakott pénzéből, mint akkoriban egy BEAG csöves erősítőt.